Gobbi Hilda édesanyjának odaadó gyermeke, kollégáinak hűséges támasza, a magyar közéletnek segítőkész egyénisége. Elkötelezett baloldali, szerepeit tekintve pedig szinte mindig öregasszony volt. Szeretőit a nők közül választotta, két nagy szerelméről tudunk.
Gobbi Hilda olasz családból származott, nagyapja ismert zeneszerző, karmester, apja amolyan életművész, akire a család nemigen számíthatott, ezért Hildát fiatalkorától kezdve édesanyja, Gréti néni nevelte a legnagyobb szegénységben. Iskolái elvégzése után a színészakadémián tanult tovább, ezekben az időkben került kapcsolatba az ellenállási mozgalommal, ami egész életére kihatott.
Elkötelezett baloldali volt, de nála ez nem mások megtiprásában, a harácsolásban merült ki, éppen ellenkezőleg: noha ő maga is óriási szegénységben élt, mindig a másokon való segítés motiválta. Már színészként munkát, lakhatást, élelmet szerzett nehéz sorsú kollégáinak, később ő volt a lerombolt Nemzeti Színház újjáépítésének legnagyobb élharcosa, küzdött a Bajor Gizi Színészmúzeum és a Jászai Mari Színészotthon létrehozásáért.
Baloldalisága a második világháború idejéről gyökerezett, amikor még valóban bátorságnak számított az ellenálláshoz tartozni, itt alapozta meg kapcsolatait, többek között Kádár Jánossal és Aczél Györggyel. Ugyan a szocializmusban bűnnek számított a homoszexualitás, ő ebből nem csinált titkot, és úgy tűnt, a rendszer elfogadta másságát.
Gobbi Hildában a Nemzetiből való eltávolítás nem okozott törést, a József Attila Színházhoz szerződött, hovatartozása mit sem változott, továbbra is elkötelezett baloldaliként harcolt a közügyekért, de megmaradt bohém oldala is: sokat ivott – de soha nem a részegségig –, és folyton cigarettázott.
Első ismert szerelme kolléganője, Temessy Hédi volt, akivel budai villájában együtt is élt. Ezt megelőzően és ezután sem titkolta a nők iránti vonzalmát, ő maga szinte férfiként élt, férfiruhákban járt, a nőket előreengedte a bejáratnál, Hédit száz szál rózsával lepte meg egy-egy bemutató alkalmával. Ő maga is úgy fogalmazott gyakran, hogy „olyan pasi vagyok én”.
A kollégák körében ez sosem volt téma, így ismerték meg Gobbi Hildát, így szerették és becsülték, és gyakorlatilag soha nem is származott hátránya másságából. Pedig akkoriban a homoszexualitás még nem volt elfogadott: 1961-ig bűncselekménynek számított, utána már „csak” betegségnek.
Ennek megfelelően viszonyult a rendszer Galgóczi Erzsébethez, a nyíltan leszbikus írónőhöz, és Törvényen belül című kisregényéhez is, amelynek témája a nők közötti szerelem. Az írásból Makk Károly rendezésében 1982-ben Egymásra nézve címmel film készült, de a rendezőnek külföldről kellett színésznőt hoznia az akkoriban kínosnak számító szerepekre.
Gobbi Hilda a nála 12 évvel fiatalabb Temessy Hédivel megszakította szerelmi kapcsolatát, új párja az említett könyvet jegyző, a még Temessy Hédinél is öt esztendővel fiatalabb írónő, Galgóczi Erzsébet lett. A szintén baloldali érzelmű Galgóczival könnyen egy hullámhosszra került Gobbi Hilda, érdekesség, hogy Gobbi 1988-ban bekövetkezett halálát csak egy évvel élte túl a forradalmár irodalmár.
