A nemzetközi nőnap kapcsán leszbikusként mit is mondhatnánk, ha nem azt, hogy boldog nőnapot mindenkinek, aki nőként él! De mit is ünneplünk valójában március 8-án, miért ekkor és miért pont virág? Sőt, talán azt is érdemes megkérdezni: kinek szól ez a nap? Minden nőnek vagy csak azoknak, akik megfelelnek valamilyen elvárt „nőiességnek”? Mi van azokkal, akik nem akarnak belepréselődni a rózsaszínbe csomagolt szerepekbe? Március 8. jó alkalom arra is, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük.
Az eredete
A világnap a 19-20. század fordulójának munkásmozgalmaitól eredeztethető, amelyek során többek között a nők egyenjogúságáért, választójogáért, valamint jobb munkakörülményekért folytattak küzdelmet. Hosszú út vezetett addig, hogy el tudj menni szavazni, lehessen saját kereseted, véleményed, karriered, döntési jogod és tanulhass nőként.
Az egyik leggyakrabban emlegetett előzmény a New York-i textilmunkásnők 1908-as tüntetése, ahol a nők rövidebb munkaidőt, jobb béreket és választójogot követeltek. A 19-20. század fordulóján Európában és az Egyesült Államokban is egyre erősebbé vált a nőmozgalom, amely nemcsak munkajogi, hanem politikai jogokat is követelt.
1910-ben a koppenhágai Szocialista Nők Nemzetközi Konferenciáján vetődött fel hivatalosan egy nemzetközi nőnap gondolata, amely a nők választójogáért és egyenjogúságáért folytatott küzdelemre hívta volna fel a figyelmet. 1917-ben Oroszországban éppen március 8-án kezdődött egy női munkássztrájk, amely végül a cári rendszer megingásához és a nők választójogának bevezetéséhez vezetett. A dátum innen vált szimbolikussá.
Magyarországon már 1914-ben tartottak nőnapi rendezvényeket, majd a 20. század során a nap jelentése többször is átalakult: volt politikai küzdelem, volt államszocialista ünnepség, és lett belőle virágos köszöntés. A története tehát nem egyenes vonal, hanem korszakokon átívelő változás.
Bár ma természetesnek tűnik, hogy tanulhatunk, dolgozhatunk, szavazhatunk, ezek jogi és társadalmi értelemben nem is olyan régen váltak magától értetődővé – Európában például legkésőbb Portugália (1976) és Liechtenstein (1984) adta meg a nőknek a teljes választójogot. Ma már a legtöbb országban formálisan létezik ez a jog, a tényleges politikai egyenlőség sok helyen még mindig nem magától értetődő.
Miért pont virág?
Neked is kényszerű a mosolyod, amikor a kollégáktól cuppanós puszik kíséretében át kellene venned a virágot? Az emögött álló jelenség neve jóindulatú szexizmus. Ahogy a nevéből is adódik, egy alapvetően kedvesnek gondolt és szánt gesztusról van szó, hiszen azért kapjuk a csoki-virág-és társait, mert ezzel köszönik meg, hogy a nők “édes, törékeny virágszálak”.
A virággal önmagában nincs baj. A tulipán szép, a csoki finom, a figyelmesség jól tud esni. A kérdés inkább az, hogy ha a nőnap ennyiben ki is merül, akkor nem veszítjük-e el azt, amiért eredetileg létrejött.
Ha te is jobban örülnél mondjuk egy barkácsáruház-utalványnak, hidd el, megértem, azzal együtt is, hogy jómagam élek-halok a növényekért. Viszont sokkal inkább lázba tudna hozni a nők elleni erőszak eltűnése, a bérkülönbség csökkenése, a láthatatlan munka egyenlő elosztása, vagy több nő a döntéshozói pozíciókban. Ezek talán kevésbé látványosak, mint egy csokor virág, de hosszú távon sokkal tartósabb ajándékok lennének.
Mit ünnepel(j)ünk?
Mint minden világnap, ünnepnap, így a nőnap is abban válik igazán élővé, ahogyan egyénileg viszonyulunk hozzá: vannak, akik számára fontos, hogy a társadalom női tagjaként meg legyenek szólítva, el legyenek ismerve, mások szerint felesleges virághalmozás, megint mások megragadják az alkalmat, és felhívják a figyelmet a nőket érintő problémákra. A leszbikus, biszexuális, transz vagy queer nőknek ez a nap különösen összetett, hisz nemcsak a nemi alapú egyenlőtlenségekkel, hanem más diszkriminációval is szembe kell néznünk.
Ha nem szeretnél, nem feltétlenül kell azonosulni egyikkel sem, használhatod örömre, a hangod hallatására vagy a nőiséggel való viszonyod átgondolására ezt a napot. Ugyanakkor március 8. lehet a szolidaritás napja is: más nők támogatása, női vállalkozások, alkotók, sportolók, tudósok, aktivisták munkájának láthatóvá tétele. Nem kötelező forradalmat csinálni, de nem is muszáj megelégedni a sablonokkal.
Ünnepelhetjük a sikereket, emlékezhetünk a küzdelmekre, örülhetünk a barkácsáruházas utalványnak, elfogadhatjuk a tulipánt. Vagy épp visszaadhatjuk. De március 8. akkor él igazán, ha nemcsak kedves gesztus, hanem tudatos emlékeztető is: jogunk van itt lenni, dönteni, hangosnak lenni, szeretni és élni – nőként, úgy, ahogy vagyunk.
