A 21. században élünk, így már több, mint egy évszázad feminizmusának az eredményeit élvezhetjük. Ma már alap a nők szavazati joga, és ahogy a #metoo is példázza, a szexuális erőszak leküzdése is nyílt témává vált. Ennek ellenére a homofóbia és a nem szerinti megkülönböztetés még mindig nagy problémát jelent, nem csak Magyarországon. Ráadásul nem kizárólag komplex, rejtett módokon érhet minket megkülönböztetés, hanem egyszerű anyagi szinten is.
Szemügyre vettük, hogy milyen anyagi hátrányokkal kell számolnia annak, aki leszbikusként* éli az életét. A leszbikus* kifejezés minden, magát leszbikusként meghatározó transznemű nőt is magába foglal. Fontos kiemelni, hogy cikkünk anyagi vonatkozásai még sokszorozottabban hárulnak a transz* identitású emberekre.
Fizetés, alkalmaztatottsági szint
Ugyan a nők és férfiak közti fizetésbeli különbségek csökkentek, továbbra is fennáll egy jelentős szakadék a két csoport között. Egyrészt a nők fizetése azonos munkáért továbbra is alacsonyabb a férfiakénál: az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat kimutatása szerint Magyarországon 2016-ban átlagosan 14%-kal keresnek kevesebbet azonos munkáért a nők (az Uniós átlag ugyanebben az évben 16.3%). Továbbá jellemző az is, hogy a nők szisztematikusan az alacsonyabb munkakörökbe kerülnek, és kirekesztődnek a magasabb fizetésű állásokból. Így, még ha egy társadalom el is éri az azonos munkáért járó azonos béreket, a nők mégis kevesebbet keresnek férfi kollégáiknál, mert továbbra is távol tartják őket a magasabb beosztásoktól—sőt, ahogy arról Nagy Beáta szociológus értekezett egy, a Friedrich Ebert Stiftung által megtartott konferencián, ez a típusú szegregáció már az oktatás során elkezdődik. Az utóbbi szituációnak persze sok oka van, nemcsak a nőkkel szemben fellépő előítélet: például az oktatásban sok olyan társadalmi hagyomány él tovább, ami a lányokat eltántorítja a magasabb képzettségek megszerzésétől, illetve a jól fizető állásokhoz vezető szakirányoktól, például a matematikától vagy a természettudományoktól.
Ezek a hátrányok egy leszbikus* párkapcsolatban megkétszereződnek, hisz a negatív megkülönböztetés a párkapcsolat mindkét tagját érintheti. Leszbikusként* a munkahelyen persze más jellegű megkülönböztetéssel is szembe kell néznünk: a magas beosztások mind mint nő, mind mint leszbikus*, azaz „férfias” ember, ergo veszélyes vetélytárs, is zárva maradhatnak előttünk. Itt az előítéletekre gondolok, amelyek számára mindegy, hogy valójában mi is az identitásod.
Kisebb közösség = utazási költségek
Nevetséges, hogy ezt is felsorolom? Szerintem nem. Mivel szinte mindenhol kicsi a leszbikus* közösség, esélyes, hogy előbb-utóbb a párkeresés (vagy akár csak a leszbikus* közösség keresése) más városba, akár más országba is sodorhat minket. Bizony, gyakran előfordul, hogy vidéken élő leszbikusok* akár Magyarországon, akár másutt, rendszeresen a közelebb eső nagyvárosokba ingáznak, hogy ott részt vegyenek LMBTQ+ eseményeken. Ez egy másik rendszeres költség, amivel egy leszbikusnak* számolnia kell.
De ha már sikerült is kialakítani egy párkapcsolatot, korántsem garantált, hogy elesünk az utazási költségektől. Mivel a leszbikus* párok gyakran ilyen ingázó emberekből állnak össze, nagy az aránya az olyan kapcsolatoknak, ahol a partnerek különböző városokból, akár különböző országokból származnak. Egy ilyen kapcsolatot logisztikailag is nehéz összeegyeztetni, de a pénztárcánkat sem kíméli. Ráadásul, ha pechünkre még a barátnőnk szüleivel is jóban vagyunk, akkor bizony hosszú távon is adott a gyakori utazgatás. Természetesen távol álljon tőlem, hogy egymásnak uszítsam olvasóim családtagjait...
Mindennapi költségek
Egy két nő által alkotott háztartásban bizony a mindennapi költségek is meghaladhatják egy nő és egy férfi háztartásának a költségeit (és vajon hogy néz ki mindez egy férfi-férfi háztartásban?). Míg érdekes lenne elgondolkodni egy nő-nő háztartás egészségügyi költségein is, összehasonlítva egy heteró páréval, de most tulajdonképpen az ennél még mindennapibb dolgokra gondolok. Női verzióban általában drágábbak a leghétköznapibb dolgok, például a ruházat, fodrász vagy kozmetika. Ráadásul mind az öltözködés, mind a hajviselet több odafigyelést, nagyobb anyagi- és időbefektetést igényel nőknél, mint férfiaknál, hisz ezek a dolgok nemcsak drágábbak, hanem a társadalom még mindig lényegesen jobban megköveteli a nőktől, hogy ápoltak legyenek, jól nézzenek ki. Például mennyire elvárás a férfiak számára, hogy az arcbőrük miatt kozmetikushoz járjanak? Míg nyilván kozmetikushoz járni azért nőknek sem kötelező, mégis nagyobb nyomás nehezedik ezen a téren is a nők vállára, bizonyos állásokban, magasabb pozíciókban pedig egyenesen elengedhetetlenek az ilyen jellegű kiadások.
Gyerekvállalás
A pontos jogi helyzetről egy korábbi cikkünkben olvashattok, a jogi helyzet kihatásáról valódi leszbikus* emberekre pedig a wmn.hu cikke számol be, Ági és Nóri történetén keresztül, akik Svédországba költöztek családot alapítani.
A gyerekvállalás akkor is költséges, amikor lehetőség van rá biológiai úton. Egy leszbikus* pár bankszámláját azonban mind a mesterséges megtermékenyítés, mind az örökbefogadás még inkább megterhelheti. Ezek az anyagi nehézségek magyarázzák meg azt a megdöbbentő jelenséget, hogy sok azonos nemű pár fogad örökbe olyan gyereket, akit mások nem vallálnának: hátrányos helyzetű, lelki traumákkal küszködő, vagy etnikai kisebbségekből származó gyerekeket. Ilyen Magyarországon a roma gyerekek örökbefogadása (ld. például az Index cikkét 2017 novemberéből), Amerikában pedig fehér örökbefogadó szülők között, akik fekete gyereket vállalnak, többségben vannak az LMBTQ+ párok (ld. például a Los Angeles-i UCLA egyetem egyik kutatásán eredményét, vagy a The Guardian ezzel foglalkozó cikkét). Ugyan ez nem tartozik szigorúan ehhez a cikkhez, de ez az állapot is mutatja, hogy miért természetes szövetségesei egymásnak ezek a különböző kisebbségek.
Mit tegyek: leszbikus* vagyok, de fogy a pénzem...
Mint láttuk, a leszbikus* közösséget számos komoly anyagi hátrány éri. A megoldás azonban nem a beletörődés és kétségbeesés. Szükség van bátorságra, önmagatok felvállalására, aktivizmusra és néhol kreatív megoldásokra is.
Politikai szinten hallatnunk kell a hangunkat a nők megbecsüléséért, a munkahelyen pedig ki kell állni emberi mivoltunkért.
Merjétek kérni a nektek is járó fizetést, a képzettségeteknek megfelelő állást! (Ebben segíthet a www.fairfizu.hu oldal is, amely kimutatja, hogy egy adott állásban egy férfi mennyit keresne.) Intézményi szinten küzdeni kell az egyenlő jogokért, a házasság és gyerekvállalás által biztosított jogok egyenlő eloszlásáért.
A mindennapi költségek — mint ruha vagy fodrász — szintjén pedig támogatni kell az LMBTQ+ és LMBTQ-barát szolgáltatókat, akik maguk is ismerik az anyagi nehézségeket, és ennek megfelelően árazzák az áruikat és szolgáltatásaikat.
Végül pedig az se árt, ha kicsit kreatívkodunk: a fogyasztói társadalom ellen is tehetünk, ha kikerüljük az aránytalanul drága és diszkriminatív női divatot, például az újrahasznosítással vagy a kreatív genderfluid öltözködéssel.
