Ha az első, 23 évvel ezelőtti coming-outomra gondolok, kevés emléket tudok felidézni. Régen történt, és nem váltott ki olyan heves érzelmi reakciókat, amik bevésődtek volna a tudatomba.
Gimnazista voltam, a karácsonyi szünetben először édesanyámnak bújtam elő, majd aznap megtudta a nővérem és az édesapám is. Akkoriban már volt internet, megszülettek az első chat programok, sőt, már lehetett online ismerkedni is. Sokat lógtam az interneten, a számítógép a nappaliban kapott helyet, így hamar szimatot kaptak, hogy valakivel ismerkedem. Amikor jöttek a kérdések a feltételezett fiatalemberről úgy éreztem jobb, ha tisztázom: a férfi, igazából egy nő. Ráadásul idősebb is nálam, és még csak nem is Magyarországon él. Nyilván hullottak könnycseppek, aggódtak miattam és a jövőm miatt. Akkor még én is féltem; bizonytalan és tapasztalatlan voltam. Szerencsésnek tartom magam a családommal kapcsolatban, mert rövid időn belül elhangzott a mondat, hogy bármi van, engem ugyanúgy szeretnek, ettől nem változtam meg a szemükben. Ez azóta is így van.
Egy LMBTQ+ személy élete örökös coming-out. Elkezdeni a legnehezebb, utána már megy magától. A legelején azt érdemes tisztáznod magadban, TE hogyan állsz ehhez a kérdéshez. El tudod-e fogadni saját szexuális orientációdat? Az első személy, akivel meg kell osztanod a „titkodat”, te magad vagy, ez már önmagában nagyon felszabadító tud lenni. Azt az energiát, amit korábban a valódi éned rejtegetésére fordítottál, már arra használhatod, hogy megtaláld a kapcsolatot a hiteles éneddel.
Ideális, ha az első beavatott személy egy bizalmi ember, aki elfogad téged úgy, és olyannak, amilyen vagy. Ha számodra a szülők előtti coming-out a legfélelmetesebb, kezdheted más, hozzád közel álló rokonnal is, pl. testvér, nagynéni, unokatestvér. Sőt, léteznek anonim telefonos lelkisegély szolgálatok (például a Háttér Társaság Információs és Lelkisegély Szolgálata, ahol megbeszélitek, esetleg elpróbáljátok ezt a helyzetet.
Azt gondolom, hogy nem minden coming-outnak kell szükségszerűen “eget rengetőnek” lennie, sokszor a beavatott fél egyszerűen csak tudomásul veszi, megköszöni és értékeli a bátorságodat és tiszteletben tartja, hogy ez bizalmas információ veled kapcsolatban.
Megszólítottam ebben a témában pár leszbikus ismerősömet, hogy meséljenek egy-egy feledhetetlen történetet a saját coming-outjaik közül.
„Az egyetemen volt egy nagyon vallásos orvos tanárnőm, előtte volt legnehezebb felvállalni a szexuális orientációmat. Féltem, hogy el fog ítélni. Ehelyett a coming-outomkor azt válaszolta, nem tudnék számára olyat mondani, ami miatt elfordulna tőlem. Ez igazán megható és meghatározó élmény volt számomra.” (Mercédesz)
„Pedagógus asszisztensként dolgoztam egy kis faluban, de tudták rólam, hogy amolyan vagabond, nagyvilági nő vagyok. Szerettek és kötődtek hozzám a gyerekek meg a kollégák egyaránt. Egy nálam 10 évvel idősebb, Éva nevű dadussal különösen jó viszonyt ápoltunk, gyakran voltak mélyebb beszélgetéseink. Egyik délután, amikor a gyerekek aludtak Évi hozott nekem egy csésze kávét, és csak úgy mellékesen megjegyezte: „én 10 évig éltem nővel.” Az én coming-outom igazából az ő coming-out-jával kezdődött! Mire én azt feleltem: „de jó neked, én csak 6 évig.” Vicces volt, mert az egyik gyerek félálomban hallotta ezt a párbeszédet, és azt szűrte le belőle – amit fennhangon közölt is – hogy „nahát, Orsi néni 6 évig élt együtt Évi nénivel!” (Orsi)
„Egy kolléganő, akivel jóban voltam és beszéltünk személyes dolgokról is, egyszer csak megkérdezte tőlem a forgalmas és zajos utca közepén, hogy miért nem akarok férjhez menni.Mivel nagyon kötötte az ebet a karóhoz, kitört belőlem: „de hát, Móni, az én párom egy lány!” Mire a kolléganő reakciója az volt: „jaj, de jó, hogy ezt elmondtad, így még jobban szeretlek!” – és közben átölelt ott, a forgalmas utca közepén…” (Rita)
A legtöbb nő, akivel beszélgettem, a saját coming-outját és szexuális irányultságát nagyon személyes ügynek tekinti. Attól függetlenül, hogy elmondják egy-egy személynek vagy akár tagjai is meleg szervezeteknek, még azon az állásponton vannak, hogy nem tartozik ez az egész világra.
Szerinted mik az előnyei a coming-outnak? – tettem fel a kérdést ugyanezen hölgy ismerőseimnek a legkülönbözőbb korosztályból.
A 39 éves Mercédesz szerint a szabadság, az önazonosság és a megfelelési kényszer levetkőzése. A nyugdíjas korú Áginak is elsőre a szabadabb élet jutott eszébe, illetve a titkolózás, hazudozás, bujkálás elkerülését emelte ki. A 40 éves Orsi azt éli meg ilyenkor, hogy az előbújás engedi tisztán látni emberi kapcsolatait. Az 50 év körüli Rita az LMBTQ+ emberek láthatóságának fontosságát hangsúlyozta és viccesen megjegyezte, hogy leszbikusként egy ilyen jellegű közléssel a nyomulós pasikat is könnyebb lerázni. A 29 éves Kriszta szerint, jó, ha nincsen „láthatatlan fal” érzés beszélgetés közben, és nyíltan tudtok beszélgetni partnerről, párkapcsolatról, akár az ezzel kapcsolatos elakadásokról is.
A szexuális irányultság nem választás kérdése, de fontos része az identitásodnak. Egy jól időzített coming-outnak óriási ereje van; nemcsak téged szabadít fel, de erősebbé, értékesebbé tudja tenni a már korábbi bizalmi kapcsolataidat. Próbálj meg felkészülni nemcsak lélekben a várható reakciókra, de az esetleges kérdésekre is, amiket kaphatsz. Csak arra válaszolj, ami számodra komfortos.
Végezetül hadd zárjam-e sorokat az egyik kedvenc idézetemmel – talán értitek miért – , ami A napfény íze című filmben hangzott el: „félünk tisztán látni és félünk, hogy tisztán látnak minket.”
