Born this way sorozatunk újabb darabja Noémitől. Ha van kedved, olvasd el a többiek történetét is, a sorozat leírásáért pedig kattints IDE!
A projekt a BornThisWay blogot alapul véve született, az LMBTQ+ szolidaritás jegyében.
Noémi (4), (1990)
Karácsony. A szokásos nagycsaládos karácsony nagyiéknál. (Hogy mennyire hiányzik…) A kép természetesen engem ábrázol, és ajándékozás után készült. Nekem a Jézuska a hátamon látható, szerencsére nem habos-babos Mickey egeres hátizsákot hozta, de rögtön vérszemet kaptam bátyám ultra menő lézeres pisztolya láttán. Azonnal kellett nekem! Kitartó boci szemeimmel, vagy inkább hisztimmel(?) sikerült megszereznem egy kis időre. Ezt a boldogságot kapja el ez a kép, miközben “szitává lövöm” a családomat.
Talán ez a tárgy is egy olyan motívum, amiből sejthető az elkerülhetetlen… és talán az is mutatott valamerre, mikor középiskolában az első testnevelés óra előtt az öltözőben fel akart világosítani a tanító néni, hogy a “fiú öltöző márpedig nem itt van, fiacskám”.
Ekkor még jómagam sem sejtettem semmit. Habár a fiúk nem igazán mozgattak meg, társaimtól nem akartam elmaradni, így rittyentettem egy pasit. Sokáig jártunk, de mély vizekre nem eveztünk, hiszen a nagy ürességen kívül nem igazán éreztem mást iránta. Aztán egy napon belezúgtam egy lányba. Ő volt az én coming outom önmagamnak. Egy pillanatig sem őrlődtem, felszabadult és boldog voltam. Megkönnyebbültem, és csak az járt a fejemben, hogy „Jé, hát lehet így is! Pillangók a gyomorban! Hát ezért nem éreztem semmit a fiúkkal?! Tudtam én, hogy ennél többről kell ennek szólnia!”
Önmagam után a barátaim is nyitottan fogadtak, ennek ellenére később, a hetero felnőttek világában nem jött ki belőlem könnyen a felvállalás. Nyolc évig dolgoztam egy kisebb cégnél, ahol nem beszéltem, vagyis inkább nem beszéltünk róla. Mert ahogyan azt sejtettem - és miután eljöttem onnan kiderült -, mindenki tudta. Most már biztos vagyok benne, hogy ha elmondom nekik, támogattak volna.
Innen egy óriás vállalathoz vezetett az utam és eltökélt szándékom volt, hogy többet nem hozom magam a multiplex személyiségzavar állapotába. Szerencsére ehhez a multi világa jó lehetőséget kínál, azóta LMBTQ nyakpánton lóg a belépőkártyám és együtt járok a céggel Pride-ra.
Már egészen kezdek belejönni a megfelelési vágy leküzdésébe és azt figyelni hogy nekem mi a jó, hogy én ki vagyok. Mert különleges és értékes vagyok. Mind azok vagyunk. Csak engedd a világnak, hogy láthassanak! Láthassanak Téged, önmagadként!
