Born this way sorozatunk újabb darabja Ágitól. Ha van kedved, olvasd el a többiek történetét is, a sorozat leírásáért pedig kattints IDE!
A projekt a BornThisWay blogot alapul véve született, az LMBTQ+ szolidaritás jegyében.
Ági (1), (1991)
A fotó 1991-ben készült, másfél éves voltam, karácsonyra kaptam egy - akkor még hatalmas - babát. Emlékszem, kisiskolás koromban nap, mint nap azt játszottam, hogy ő egy igazi baba, és én vagyok az anyukája. Nem voltam valami népszerű a suliban akkoriban, de volt egy fiú, aki mindig megvédett, ha kellett. Ezért azt képzeltem, hogy ő lesz a férjem, ha nagy leszek. A fiú másik iskolába került, néhány évre el is felejtettem. Aztán a középiskola elején újra összehozott minket a sors.
Még akkor is azt hittem, hogy ő lesz a férjem, hiszen nem lehet véletlen, hogy ennyi idő után ismét találkoztunk.
Jártunk is egy darabig, talán lehettünk volna az a tipikus kirakatpár, de nem működött. Egy idő után rájöttem, hogy egy férfiban sosem fogom megtalálni az igazi társat.
Nehéz időszak volt elfogadni önmagam. Igyekeztem még 1-2 évig valaki más lenni, és fiúkkal körbevenni magam, hátha elmúlik ez az érzés, hiszen egész addigi életemben arról álmodoztam, hogy milyen esküvőm lesz, és hogy egyszer anya leszek. Több, mint 10 éve társadalmilag még elmaradottabb volt minden. Akkoriban sokszor éreztem úgy, hogy nincs értelme az életemnek, hogy soha nem leszek boldog, és nem lehet családom.
Ma már sokkal könnyebb. Ma már nem így látom. A boldogságból szerencsére kijutott, mert egy igazán nagyszerű társra akadtam.
Viszont a gyerekkori álmaim elveszni látszanak, mert a párom nem igazán hisz benne, hogy élhetnénk egy hétköznapi családi életet.
Ha szomorú vagyok arra gondolok, csak a jelen számít, hisz régen én is sok mindent máshogy láttam, mint ma. Hiszem, hogy a jövő majd formálja magát, és olykor bizony a pillanatnak kell élnünk. Nem szabad hagynunk, hogy a jövő bizonytalansága beárnyékolja jelen életünket.
