A magyar kormány sötét történelmi időkre emlékeztető úton indítja el a komplett magyar társadalmat: módosította a gyülekezési törvényt, ami álszent módon, a gyermekek védelmére hivatkozva illegálissá teszi a Pride felvonulást.
Mit tudunk tenni ebben a helyzetben? Amellett, hogy nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, elmehetünk tüntetni, kifejezni az elégedetlenségünket – ahogyan tettük ezt a qLit-nél. Ott voltunk mi is a március 18-i tüntetéseken.
A két keddi demonstráció közül a másodikra értünk ki, a Momentum által szervezett, korábban kezdődő tiltakozásról az onnan érkező barátok beszámolóiból és különféle “guruló dollárokból finanszírozott médiumokból” (vigyázz, irónia!) tájékozódtunk. Mindannyiunknak az volt a várakozása, hogy a két tüntetés egyesülni fog, hiszen időben és térben is közel voltak egymáshoz – ez pár óra múlva meg is történt. Este hét óra környékén a Szabadság téren meghallgattuk a beszédeket, amelyekben egyértelműen érezhető volt a felfokozott hangulat, és nem unalomból rántották össze pár óra alatt ezt az eseményt, hanem dühösek – teljes joggal. Zengtek a rigmusok, a legfontosabb üzenet innen az “Egy megoldás: ellenállás!” volt.
A Szabadság térről átmentünk a Kossuth térre, ekkorra már a kezdeti kisebb csapat szemmel látható tömeggé duzzadt. Mindenhol szivárványos zászlók, transz lobogók, fekete-piros antifasiszta jelképek, és nem utolsó sorban magyar zászlók, ami (jelen sorok írója szerint is) kifejezetten fontos, mert ehhez a nemzethez tartozunk mindannyian.
A Kossuth téren hivatalosan véget ért az esemény. Kötelező volt elmondaniuk, hogy mindenki menjen haza, ettől függetlenül megkértek minket a szervezők, hogy békésen gyülekezzünk a továbbiakban is. A menet elindult a Margit-hídhoz, ahol becsatlakoztunk a másik tüntetéshez, itt már egy lezárt híd fogadott minket, rendőrsorfallal, villogó rendőrautókkal.
A Jászai Mari téren – bár volt, aki lámpaoszlopra mászott fel – összességében békésen álldogált a tömeg a sorfal előtt, többen skandálták, hogy “engedjetek át!”. Ennek több járókelő/futó is örült volna, de senkit semmilyen indokkal nem engedtek át.
A tömeg mérete fontos, de ami igazán erőt adott, hogy pár óra alatt a felháborodásból két tüntetés is megszületett. A résztvevők között nem kizárólag az LMBTQ+ közösség tagjai voltak, hanem mindenki, aki egy haladó országban akar élni, és látja, hogy a Pride betiltása közel sem csak az LMBTQ+ emberekről szól. (Nem mintha az nem lenne elegendő indok a dühre.)
A szervezők után szabadon: szerveződj, áll ki, légy jelen, állj ellen, fejezd ki a véleményed! Találkozzunk a Pride-on, találkozzunk a legközelebbi tüntetésen!
