2021-es utolsó interjúnkkal repüljünk Dél-Franciaországba! Nem csak azért választottuk ezt a célpontot, mert a hideg télben jót tesz egy kis mediterrán utazás, hanem azért is, mert szeretnénk a jövőbe nézni. Az elmúlt két év sajnos elég passzív és bezárkózó volt legtöbbünk számára, de Sarah-nak, a European Gay & Lesbian Sports Federation (Európai Meleg és Leszbikus Sportszövetség) társelnökének nem. Sarah ma azért van itt velünk, hogy felhívja a figyelmünket egy nagyszerű lehetőségre 2022-ben.
Szia, Sarah! Bemutatkoznál kérlek?
Sziasztok! Sarah vagyok, eredetileg brit, de az elmúlt 30 évben Franciaországban éltem. Már közel 40 éve veszek részt a feminista/leszbikus mozgalomban, ezen belül mostnában a sportvilágra koncentrálok. Mindenféle franciaországi szervezettel dolgozom együtt azért, hogy lehetőséget kínáljunk a nőknek arra, hogy sportoljanak. Nemzetközi szinten a (francia) LGBT+ Sportszövetséget képviselem, és Marseille-i szervezetben 30 éve aktív vagyok, sőt 2016-ban létrehoztam a les ‘Arc’En’CEL’-t, hogy lehetővé tegyük közösségünk tagjainak, hogy a 2018-as párizsi Gay Games-en (vagyis egy nemzetközi meleg sportrendezvényen) részt vegyenek. Végül 26-an vettünk részt különböző szakágakban, köztük evezésben, futásban, petanque-ban, az említett párizsi játékokon.
Már évek óta részt veszek a Gay Games szövetségében önkéntesként, és társelnöke vagyok az EGLSF-nek (Európai Meleg és Leszbikus Sportszövetség). Az EGLSF célja, hogy az európai LMBTQI+ embereket érő diszkrimináció elleni sporttal lépjen fel. Ennek a küldetésnek része az évenként megrendezett európai multisport verseny LMBTQI+ embereknek, az úgynevezett „EuroGames”. A következő EuroGames 2022 júliusában lesz a hollandiai Nijmegenben, majd 2023-ban a svájci Bernben.
Ez remek hír! Reméljük, jövőre is ott tudunk lenni a EuroGamesen. Az idei, koppenhágai versenyen képviseltette magát a qLit és nagyon tetszett nekünk. De beszéljünk kicsit Franciaországról. Milyen LMBTQI+ emberként ott?
Franciaországban tagadhatatlanul élvezzük azokat a jogi kiváltságokat, amelyeket sok országban még el kell érnünk – az azonos neműek házasságához való jogot, az örökbefogadást –, ennek ellenére a rendszerszintű nőgyűlölet és leszbofóbia még mindig nagyon erős. A közelmúltban Alice Coffin – leszbikus feminista újságíró és az EL*C egyik társalapítója – „Le génie lesbien” című könyvében és a Conseil de Paris politikai platformján felfedte ennek az előítéletnek egy részét. Az, hogy milyen negatív és agresszív válaszban részesült, jól mutatja, az előítélet mélységeit.
Ezek az előítéletek a sportvilágban is markánsan jelen vannak. Erre remek példa a futballvilág: az FFF elnöke, Noel le Graet szerint a homofóbia nem egyenrangú a rasszizmussal. 2021 elején volt egy kísérlet, hogy az FFF-elnököt beépítsék a „Franciaországi sport demokratizálásába” egy javaslattal, ami megvédené az LMBTQI+ sportolókat. A képviselők által előterjesztett összes javaslatot még a szöveg megvizsgálása előtt elutasították az Assemblée nationale során. Franciaországban, és általában Európában, érzékeny téma a nemi alapú egyenlőtlenségek az LMBTQI+ sportban.
Ez elég lehangoló. Hol laksz Franciaországon belül? Mi a helyzet arrafelé? A legtöbb esetben csak Párizsról hallunk.
Vidékén élek, dél-Franciaországban. Itt az LMBTQI+ láthatóság még mindig nagyon nehéz. Hogy mondjak egy példát, a feleségemmel megpróbáltunk egy leszbikus sportközösséget indítani városunkban, de soha nem indult be a dolog, mert az emberek féltek, hogy túlságosan láthatóvá válunk. Mindketten egy mainstream klubban evezünk, és bár elfogadnak bennünket, nagyon is tisztában vagyunk a lappangó homo-leszbofóbiával – bizonyos megjegyzésekben és attitűdökben nyilvánvaló. Részt veszünk egy evezős projektnek, amelynek célja, hogy összehozza a mainstream / mozgáskorlátozott / LMBTQI+ evezősöket, és bár még rendesen be sem indult a projekt, már megkerestek páran olyan félelmekkel, hogy az LMBTQI+ emberek részvétele miatt „melegnek” titulálnak majd. Meglátjuk, hogyan alakul!
Sok sikert kívánunk! Szóval, a sportélet döcögős, de milyen a leszbikus társasági élet?
Egy szóval: nulla! A legközelebbi város, ami valódi LMBTQI+ közösséget kínál, akár sport, akár egyéb tekintetben, Marseille – ez jó 1,5 órás autóút. Mivel vidékén élünk, nincs semmi „szervezett” közösségi élet, de idővel találtunk leszbikus barátokat és létre hoztuk a magunk közösségét. 2020-ban – a járvány közepén! – megalapítottuk az „Activ’Elles04” sportegyesületet, amelyet nem kizárólag LMBTQI+, de az alapszabályunk erősen anti-diszkriminációs szemléletű, és ez közösségteremtő lehetőséget biztosít. Az a célom, hogy egy “Pride on the Water” (vagyis egy vízi Pride) rendezvényt tartsak a helyi tavunkon, összehozva a női/LMBTQI+ és a mainstream tevékenységi köröket!
Wow, ez szuperül hangzik! Majd szólj nekünk is, ha lesz! Búcsúzóul pedig itt a szokásos kérdés: van a tarsolyodban egy emlékezetes comingout?
Nem sokkal azután, hogy 1992-ben Franciaországba jöttem dolgozni, bemutatták a Mintamókus (Gazon Maudit) című filmet. A Mintamókus egy könnyed vígjáték három, Franciaországban jól ismert szereplővel (Victoria Abril, Josiane Balasko és Alain Chabat). A történet a két női főszereplő kapcsolatát járta körül, akik közül az egyik „Laurent” házastársa. Kasszasiker volt, mindenki látta. Hivatalosan nem bújtam elő a munkahelyemen – Franciaország akkoriban egészen más hely volt! –, csak pár leszbikus barát tudta. De a film bemutatását követő héten rengeteg kollégám jelent meg az íróasztalomnál, hogy bejelentsék, ők is látták a filmet. Semmi mást nem mondtak, csak ezt. Szóval, egy nagyszerű színésznőnek/producernek köszönhetem a munkahelyi előbújásom – amikor valójában inkább a kollégák “bújtak be” hozzám!!
Szép történet! Köszönjük, Sarah! Boldog 2022-t! Jövőre folytatjuk!
