Tegnap este a tel-avivi brit nagykövetségen több éve megrendezett, a nagykövet által az LGBTech és a Lesbians Who Tech szervezetek tagjainak tartott fogadásán vettünk részt. Erről eredetileg nem terveztünk külön írni, de elhangzott pár nagyon fontos gondolat az este folyamán, amelyeknek érdemes itt is teret kapniuk.
Barátaink meghívására tegnap érkeztünk meg Izraelbe, hogy részt vegyünk a híres tel aviv-i Pride-on. Az első programunk a fent említett esemény volt.
Kezdjük az elején, mert tudom, mindig ez az első felmerülő kérdés: miért van szükség külön az LMBTQ közösség tagjainak szakmai (vagy akármilyen) szervezetekre? Ha annyira szeretnénk az elfogadást és az inkluzivitást, miért kell már megint különcködni? Ebbe most nem fogok mélyen belemenni, csak pár szóban összefoglalom: a láthatóság erősítése és ezen keresztül a mintamutatás nagyon fontos előfeltétele annak, hogy az LMBTQ emberek megélhessék az életük minden részletét az életük minden területén.
Ennek kapcsán átnéztem az LGBTEch szervezet honlapját, íme pár dolog, amikkel foglalkoznak:.
- Networking eventek szervezése LMBTQ szakemberek számára,
- Példaképek állítása a szakma és a teljes LMBTQ közösség elé,
- A munkahelyi sokszínűség támogatása, a munkaadók segítése abban, hogy kényelmes, biztonságos és befogadó munkakörnyezetet alakíthassanak ki.
A fogadás nagyon szívélyes és szép volt 250 vendéggel a nagykövetség kertjében. Lehet tippelni, hogy milyen volt a férfiak és a nők aránya, de inkább elmondom rögtön: kb. 90/10. És ha valamiben biztosak lehetünk, az az, hogy ez nem tükrözi a szakmában dolgozó LMBTQ emberek nemek szerinti megoszlását. Itt is a láthatóság kérdése a probléma. Ezzel szembesült Leanne Pittsford is queer nőként a tech szakmában, amikor körbenézett maga körül, és ezért hozta létre 2014-ben a Lesbians Who Tech-et, ami egy ma már világszerte 35 egységgel működő szakmai szervezet - a tegnap esti fogadásnak is társszervezője volt ebben az évben először.
De térjünk át a beszédekre, pontosabban Claire Harvey beszédére, tőle hangzott el szerintem az este két legfontosabb gondolata, amiket szeretnék itt is megosztani. Claire a KPMG tanácsadó cégnél dolgozik, 2 gyereket neveltek fel a partnerével, és amit még mindenképp érdemes róla tudni: élsportolói pályafutása után 2008-ban balesetet szenvedett és kerekesszékbe került, majd 2012-ben kijutott a londoni paralimpiára, hogy Nagy-Britanniát képviselje.
A beszédéből 2 fontos témát szeretnék kiemelni. Az első gondolat, ami engem nagyon megfogott:
A sokszínűseg adottság, az inklúzió (befogadás) választás kérdése.
Ezt a mondatot értelmezhetjük munkahelyi, de akár teljesen általános környezetre is, és annyira jól van megfogalmazva, hogy nem is szánnék időt a kifejtésére - minden benne van.
A másik fontos téma, amiről Claire beszélt, az a példaképek szerepe volt.
Soha ne felejtsük el a példaképek fontosságát, erejét… Nem lehetsz az, amit nem látsz.
Ez egy olyan gondolat, ami minket is folyamatosan mozgat. A qLit egyik fontos küldetése, hogy mintát tudjon mutatni sokaknak, olyan embereket, történeteket, nézőpontokat tudjunk bemutatni, amik mintául szolgálhatnak a leszbikus* közösség tagjainak, így segítve őket az élet minden területén.
