“Nem mi választjuk meg, kit szeretünk. Ezt nem szabad elfelejteni, amikor a biszexualitásról van szó”
NIC CROSARA cikke
"Mielőtt elkezdtem a második évet az egyetemen, váltig állítottam, hogy soha többé nem járok pasival. Kész, ennyi, ezt is csináltam már, pipa. Innentől elhatároztam, hogy teszek is ezért: beállítottam a Tindert, hogy csak csajokkal hozzon össze. Annyiszor randiztam, ahányszor csak bírtam, az egyik tinderes miatt majdnem az ország másik felébe is elutaztam.
Nem foglalkoztam pasikkal. Aztán egyszer feltűnt Jack, aki most már a vőlegényem. Egymásba szerettünk, és ez iszonyúan dühített mindkettőnket. Nem azért mentünk aznap este melegbárba, hogy elköteleződjünk. Annak ellenére, hogy én biszex és genderfluid vagyok, Jack pedig pánszexuális, aki minket lát, egy átlagos ciszheteró párnak hisz.
Persze vannak nyilvánvaló előnyei, ha az embert heterónak nézik (például szobafoglalásnál a nyaraláson, vagy a szülőszobán), de azért mindenki azt szeretné, ha annak látnák, ami. És bár a biszexualitásom az identitásom legkevésbé látható része, attól még örökre velem marad, függetlenül attól, hogy éppen milyen nemű emberrel járok.
Amikor vége lett a karanténnak, végre újra találkozhattam néhány barátommal, akik épp a pandémia előtt bújtak elő biszexuálisként. Az egyik barátom vonzódni kezdett egy pasihoz, de nem engedte, hogy bármi történjen. Egy másik nőkkel próbált randizni, de nem volt szerencséje. Ez belőlem is előhozta azokat a jól ismert félelmeket, amikor az ember azon aggódik, hogy “nem eléggé bi”. Sokat beszélgettem biszex lány barátokkal, akik félnek melegbárba vagy Pride eseményekre menni a pasijukkal. Megértjük egymás rettegését, amikor valaki megkérdezi: "hány csajjal jártál / feküdtél le?", és aztán izgatottan és ítélkezésre készen várják a választ, mintha az validálná a biszexualitásunkat, mennyit randiztunk lányokkal korábban.
A biszexualitásról nem szabad anélkül beszélni, hogy a gatekeeping-et szóba ne hoznánk (a gatekeeping, “kapuőrzés” ebben a kontextusban arra a viselkedésre utal, amikor az LMBTQ közösség tagjai nem akarnak olyat beengedni maguk közé, akik a mércéjük szerint nem felelnek meg a közösség által támasztott elvárásoknak, “nem eléggé melegek/transzok stb - a szerk.). Ez minden hátrányos helyzetű csoportban megtalálható, és ez alól a queer közösség sem kivétel. Jóllehet ez egyfajta válasz a hagyományos elnyomásra, és sokszor a közösség megóvása iránti vágyból táplálkozik, közben gyakran pont annak árt, amit védelmezni próbál. Nem mi választjuk meg, kit szeretünk. Ezt nem szabad elfelejteni, amikor a biszexualitásról van szó.
Így hát kívánjuk a legjobbakat biszex testvéreinknek. Akár nővel, akár pasival, akár olyasvalakivel jársz, aki a bináris nemeken kívül esik, sőt, akkor is, ha most inkább magadra figyelsz, az LMBTQ közösség a tiéd is. Menj csak el nyugodtan abba a melegbárba és rázd magad. Menj el arra a tüntetésre és küzdj az LMBTQI+ jogokért. Lépj be abba a queer könyvklubba. Viseld a szivárványt büszkén, és ha látsz egy kaput, tárd ki minél szélesebbre!"
Forrás: https://divamag.co.uk/
Fordította: Selmeczi Nóra
