Emlékeztek, melyik szigeten tartott Odüsszeusz egy röpke (hét éves) pihenőt útban hazafelé? A mai Gozo szigetén, tehát Málta második legnagyobb szigetén. Mivel Homérosz után a modern ember is felfedezte a térség elképesztő kincseit, az ország az utóbbi évek egyik legfelkapottabb turista- és LMBTQ-paradicsoma lett. A qLitnek is kedve lett egy mediterrán utazáshoz, és bár idén nyáron nem repülhetünk oda, tartsatok velünk egy virtuális kóstolóra!
Üdv, Antonella! Bevezetésül mesélj egy kicsit magadról!
A nevem Antonella Bugeja, 19 éves vagyok. Az életem nagy részét Gozo szigetén töltöttem, de tavaly átköltöztem Málta főszigetére, hogy az orvosi egyetemet elvégezzem. Az, hogy elköltözhettem otthonról, nagyon felszabadító élmény volt számomra, mert így találtam rá arra a szabadságra, hogy felfedezzem önmagam és új emberekkel találkozzak. Így tudtam csak teljes mértékben elfogadni önmagam, legyőzve internalizált homofóbiámat, amit az évek során összeszedtem. Ennek az utazásnak lett a következő állomása, hogy az LGBTI+ Gozo nevű szervezetbe nemcsak, hogy beléptem, de a tagokért és az outreach-ért felelős munkatársa is lettem. Ez a munka segített összeszedni a bátorságot, hogy a családom és a társadalom előtt fel tudjam vállalni előbújásomat.
A korom ellenére, régimódi lélek vagyok: szenvedélyem a zene, a pszichológia, a természet és az utazás. Szeretek zongorázni, énekelni, táncolni, illetve izgalmas könyveket olvasni. Életem fő célja az, hogy önmagamhoz méltó életet éljek és minél több mindent megtapasztaljak. Ezzel együtt szeretném mások életét is jobbá tenni - segíteni szeretném őket abban, hogy felfedezzék önmagukat és tudatuk erejét. Annak érdekében, hogy a máltai társadalom jobban tisztában legyen az LMBTQ+ és általában a szexuális helyzettel, az egyetemi szervezet szexuális egészség koordinátora lettem.
Ezek hatalmas lépések; le a kalappal! Mesélj egy kicsit az országról! Milyen az LMBTQ+ helyzet?
Tekintve, hogy Máltán magas az idős emberek aránya és alapvetően egy konzervatív, vallásos ország, az LMBTQ+ közösség helyzete nem volt mindig jó. Éppen ezért sokan csak életünk későbbi szakaszában bújtak elő. Jelenleg azonban már más a helyzet. Már 4 éve töretlenül az első helyen áll Málta az európai szivárvány térképen. Ez annak köszönhető, hogy jogi szinten nagyon jó a helyzet az országban: a törvény előtt teljesen egyenlőek vagyunk. 2014-ben a bejegyzett élettársi kapcsolat elérhetővé vált, majd 2016-ban az örökbefogadás, 2017-ben pedig az azonos neműek házassága. Persze attól még, hogy jogilag ennyire haladó az ország, szociálisan nem ennyire rózsás a helyzet.
És Gozo? Ugyanaz a szituáció, mint a főszigeten, vagy vannak különbségek LMBTQ-tekintetben?
Mivel Gozo egy kisebb sziget, itt szinte mindenki ismeri egymást, ami melegágya a pletykálkodásnak. Szóval itt nem annyira könnyű LMBTQ-nak lenni, mint a főszigeten. A gozóiak egyébként is elég konzervatívak és előítéletesek, főleg ami a szexuális másság kérdését illeti. Éppen ezért az a tendencia, hogy a gozói fiatalok csak akkor bújnak elő, amikor a főszigetre költöznek. 2015-ben aztán megalapult az LGBTI+ Gozo szervezet, éppen azzal a céllal, hogy segítse a sziget LMBTI+ lakóit, hogy otthon érezzék magukat a szigetükön és normalizálódjon a gozói LMBTI+ közösség. Azt kell, hogy mondjam, rengeteg változást sikerült elérni az elmúlt 5 évben.
Az én generációm alapvetően elég nyitott az LMBTQ+ közösségre, de úgy általában még mindig nagyon sok az előítéletes ember. Például egy nő egyszer azt mondta az anyukámnak, hogy az a tény, hogy tagja vagyok a gozói LMBTQ+ közösségnek, egy szégyen. Engem ezek a megjegyzések csak jobban feltüzelnek és még több motivációt érzek, hogy változtassak a máltai társadalom hozzáállásán.
Példás mentalitás! Befejezésül mesélsz nekünk kicsit a coming outodról?
A legnehezebb a szüleim előtt volt előbújni. Mivel elég vallásosak és konzervatívak, és - értelemszerűen - egy korábbi generáció tagjai, tudtam, hogy nem lesz egyszerű elfogadniuk az életem ezen részét. És valóban: az elején megkérdőjelezték, mennyire gondolom komolyan és nem egy átmeneti állapot-e az egész. Illetve azt hitték, “helyre lehet hozni” azzal, hogy pszichológushoz járatnak. Végül, az is feljött, hogy biztos valamit ők rontottak el. Ennek ellenére tisztában voltam vele, hogy valójában csak amiatt aggódnak, hogy a társadalom el fog-e majd fogadni. De az aggodalmaik, kétségeik és nehézségeik ellenére végig mellettem álltak és támogattak, amiért mindig hálás leszek.
Azzal szeretném zárni ezt a történetet, hogy üzenet küldök az LMBTQ+ emberek szüleinek, akiket felkavar gyerekük helyzete és/vagy küzdenek vele: Ti vagytok azok az emberek, akik a leginkább számítotok nekünk. Ezért ahelyett, hogy amiatt aggódtok, hogyan fog velünk bánni a társadalom, az a legfontosabb, hogy mutassátok nekünk otthon, hogy szerettek és támogattok minket, mert ez fog minket átsegíteni az élet nehézségein!
