Kicsit furcsa érzés a coming outról fogadó félként írni. Egyértelműen könnyebb, ha nem neked kell elmondanod magadról valami fontosat, mégsem mindegy, mit csinálsz egy ilyen helyzetben. Nem gondolom magam szakértőnek, egyszerűen csak több ilyen beszélgetésem volt már. Valószínűleg emiatt is foglalkoztat a téma, így a sajátélmény-szűrőn át talán tudok néhány hasznos tanácsot adni.

 

Az elején szeretném tisztázni, hogy ebben a cikkben coming out alatt nem csak azt értem, amikor valakitől effektíve az hangzik el adott esetben, hogy "leszbikus* vagyok", hanem minden olyan megszólalást, aminek az a célja, hogy ezt megtudd. Főleg, mert az eddigi tapasztalataim alapján az esetek elsöprő többségében mindkét típus ugyanannyira szándékos. Akármilyen lazán is mondja valaki egy sztori közben, hogy "mire a barátom megkérdezte", vagy "nyaraltunk a barátnőmmel", valószínűleg ugyanúgy ötvenszer végiggondolta, hogy merje-e mondani pont most, pont így és pont neked, mint ahogy egy "klasszikus" coming out beszélgetésnél tenné. Felírnám az "akkor lesz majd szép világ" listára, hogy az lenne jó, ha lehetne tényleg mellékesen coming outolni, de nem fogom, mert az lenne jó, ha egyáltalán nem lenne szükség erre az egészre.

Egészen sok coming outot hallottam már. Igaz, csak baráti viszonyban tapasztaltam ilyet, nyilván teljesen más egy szülő-gyerek dinamika, szóval erről nem is okoskodnék személyes élmények nélkül. A lényeg, hogy nagyon tudnak különbözni egymástól az élmények. Ami számomra mindenütt ugyanaz volt, hogy kivétel nélkül mindegyik borzasztó jól esett. Remélem, ezt minden alkalommal sikerült is érzékeltetnem, de ha nem, akkor legalább itt hadd köszönjem meg mindenkinek, aki megtisztelt a bizalmával, ez tényleg elképesztően jó érzés. Akár az első ötben vagyok benne, aki tud róla, akár az első ötszázban, mindenképp szuper dolog, hogy valaki megbízik bennem ennyire és fontos vagyok neki ennyire.

Ez eddig szép és jó, örüljünk neki, hogy valaki bízik bennünk, de hogyan tovább?

Rengetegen írtak már cikkeket róla, hogy hogyan kell és nem kell reagálni egy ilyen helyzetben. Ezek a listák hasznosak, de nagyon fontosnak tartom, hogy helyén kezeljük a tanácsaikat. Ezek nem varázsszerek, amiket  bármilyen helyzetben lehet alkalmazni, nem garantálnak semmit. Rengeteg dolog múlik rajtad, meg az illetővel való kapcsolatodon, mert akármilyen kapcsolatban is vagy vele (akár legjobb barátod, akár kedves kollégád), az a bizalom, ami a coming outhoz kell, ebből a kapcsolatból jön, ez a kapcsolat építette ki.

A tanácsadó cikkekben mindig van néhány egyszerű, kompakt háromszavas tipp, hogy “ezt csináld” meg “azt ne csináld”, de a vitamin a kifejtésben van. Ne felejtsük el, hogy a rövid tanácsokat felülírhatja egy körülmény, árnyalhatja egy helyzet. A lényeg az, hogy megértsd, miért tanácsolják, amit tanácsolnak. Négy ilyen tippet szeretnék kiemelni nektek.

 

1) Ne jelentsd be büszkén, hogy “Tudtam!”

Akkor se, ha valóban tudtad. A coming out nem egy videójáték, ahol megoldottad a feladatot és végre nyolcadik szintű lettél, hanem egy fontos lépés a barátodnak. Ez nem azt jelenti, hogy ha már korábban gondoltál erre, vagy foglalkoztatott vele kapcsolatban a kérdés, akkor le kell tagadnod előtte, sőt, szerintem mindig jobb ezeket megbeszélni - de tartsd benne a fejedben, hogy a coming out nem rólad, és a brilliánsan kalibrált gaydarodról szól, hanem a barátodról. Most ő a fontos, és az, hogy ezt elmondta neked - és bár kicsit furcsán hangzik, de nem is csak az a lényeg, hogy már tudod, hanem az, hogy elmondta. Az elmondás maga, hangosan kimondani, hogy “leszbikus* vagyok” elengedhetetlen része az önelfogadásnak, és nem szabad erről elvonnod a figyelmet.

 

2) Ne kérdezgesd a magánéletéről

Ez az, ami nekem sokáig tényleg összezavaró volt, valahogy úgy csapódott le bennem, mintha az egész tabu lenne, és ez a tanács azt mondaná, hogy a heteró barátaimmal szabad a szerelmi életükről beszélgetni, a meleg barátaimmal meg nem. Ez természetesen egy brutális félreértés, sőt, rosszabb is, ha ilyen különbséget teszel. Arról van csak szó, hogy a barátnőd, aki 3 perce vallotta be neked, hogy leszbikus*, nem változott át egy "Amit Mindig Is Tudni Akartál A Melegekről" kézikönyvvé. Ér megkérdezni az ő élményeiről, érzéseiről, tapasztalatairól - nyilván ezek érdekelnek amúgy is, az embert általában érdekelni szokta, mi van a barátaival -, de tartsd észben, hogy ő ugyanúgy csak egy ember, mint tíz perce volt, nem lett hirtelen minden titkok tudója az összes LMBTQ+ emberrel kapcsolatban.

 

3) Ne kérd számon, hogy miért nem mondta el korábban

Nem igazán tudok elképzelni olyan helyzetet, amikor jó reakció lenne azon rugózni, hogy miért csak most szól. Azért, mert ez egy baromi nehéz ügy, hogy kinek, mikor, hogyan, milyen helyzetben, adódik-e olyan alkalom, satöbbi. Ha úgy érzed, korábban kellett volna elmondania, próbáld magadban tudatosítani, hogy ez nem a barátságotok milyenségéről szól, és azt is nagyon fontos fejben tartani, hogy te heteróként nem tudod, milyen érzés ebben a helyzetben lenni. Akkor sem tudod, ha a földön nincs nálad empatikusabb lény. Meg kell bíznod benne annyira, hogy elhidd, ez nem ellened irányult, nem neked hazudott, semmi ilyesmiről nincs szó.

Ami viszont ezen a kérdésen árnyalhat, az az, ha nem számonkéred, amikor kérdezel. Ha valami őszintén érdekel, nem kell szégyellni, csak empátiával kezeld és figyelj oda, hogy mikor és hogyan. Én feltettem már ennek a kérdésnek egy verzióját az egyik legközelebbi barátomnak, és úgy emlékszem, nagyon sokat kattogtam is rajta, hogy nem fog-e rosszul esni neki - arra voltam ugyanis kíváncsi, hogy mi, a közegünk, a baráti körünk, meg hát elsősorban én, valamit rosszul csináltam-e. Volt-e olyan, hogy már szerette volna mondani, de valami miatt nem volt biztos benne, hogy megteheti? Van-e valami, amit ha máshogy csinálok, akkor komfortosabbnak érzi magát? Szóval én bizonyos értelemben azt a kérdést tettem fel, amit a tanács szerint nem szabad feltenni, mégsem volt bántó.

 

+1 Ne kérdezd meg, hogy biztos-e benne

 

Ennek tényleg annyira egyértelműnek kell lennie, hogy nem is tudok mit hozzáfűzni. Igen, biztos benne. Igen, tényleg. Komolyan.

Nekem nagyon hiányzik a már korábban említett “laza” coming out.

Amikor nem egy Nagy Beszélgetés van, amiben van egy Bejelentés, így, nagy bével, hanem mellesleg egy félmondatban, kvázi feltűnésmentesen mondja el valaki. Ilyen helyzetből már sikerült hülyén kijönnöm, amikor egy volt kollégám sztorijában elhangzott, hogy “my boyfriend”, én meg őszintén észre se vettem, hogy itt ez egy fontos közlés volt, hanem figyeltem a sztori végére, szegény meg aggódott, hogy átjött-e, amit mondott, úgyhogy a következő három mondatba még jó sokszor beletette.

Az a helyzet, hogy szerintem nincs jó reakció. Előfordulhat, hogy abszolút vágyik az illető a megerősítésre, hogy nem azért így mondta el, mert nem érzi nagy ügynek, hanem mert így volt könnyebb kimondania, de annak örülne, ha jeleznéd felé a támogatásodat. Ugyanúgy megtörténhet viszont az is, hogy pont azt szeretné, ha lehetne ezt úgy mondani, hogy ne legyen nagy ügy, hogy végigmondhasson úgy egy sztorit, amiben szerepel a párja, hogy arra koncentrálsz, amit mesél, és nem akadsz fenn a párja nemén. Párkapcsolatban élő heteroszexuális olvasóknak javaslom, hogy amikor legközelebb valamit el akarnak mesélni, amiben szerepel a barátjuk/barátnőjük, képzeljék el, hogy a történet harmadik mondatánál a hallgatóság szeme tágabbra nyílik az illető partner említésénél, és onnantól látszik rajtuk, hogy félig figyelnek csak, mert közben azon kattognak, hogy “juj hát ő meleg, de izgalmas!”.

Akárhogy is, ami borzasztó fontos, hogy azt éreztesd az illetővel, hogy a ti kapcsolatotok nem változott a coming outtól. Ez amúgy csak félig igaz, mert dehogynem változik, sokkal jobb lesz, mert őszintén fogtok tudni beszélni dolgokról, amikről korábban nem, vagy csak féligazságokkal.

 

Volt néhány éve a Budapest Pride oldalán egy kampány, amiben #énmárelőbújtam és #nekemelőbújhatsz mondatokkal lehetett küldeni fotókat. Nekem az volt a szövegem, hogy “Az előbújás kettőnk viszonyán csak annyit változtat, hogy nyíltabban tudunk beszélgetni.” Tök jó mondat, nem? Csakhogy nem én írtam. Megkértem Margitot, aki egy nagyon kedves barátom és a Pride-nál önkénteskedett, hogy fogalmazza már meg fotókompatibilisre azt, hogy “nekem annyira mélységesen mindegy, hogy meleg vagy-e, de most komolyan”.

Ne maradj le!

Automatikus email értesítést kapsz új cikkeinkről, ha megadod az email címed.

Feliratkozás előtt kérünk, olvasd el Adatkezelési tájékoztatónkat

Szerző