Életmód Inspiráló Komolyabb

Donorok, orvosok, próbálkozások – Három anya tapasztalatai

A gyermekvállalás csodálatos. Mindegy, hogy örökbefogadás útján, természetes úton, vagy mesterséges megtermékenyítéssel jön világra az az élet. A folyamat, ahogy eljutunk addig, amíg a karunkban tartjuk azt az apró örömöt nagyon sokféle, kalandos, olykor fájdalmas, tele örömteli pillanatokkal és csalódásokkal. Mindent túlélünk annak érdekében, hogy gyermekünk legyen.

Ezt éreztem mindhárom interjúalanyomnál. Nórival, Katával és Beával, három anyukával arról beszélgettem, hogyan készültek fel a mesterséges megtermékenyítésre, hogyan élték meg a próbálkozásokat, milyen lelki folyamatokon mentek keresztül.

“Na de hol az apuka?”

“Anonim donorral történő megtermékenyítést választottunk, mivel nem ismerünk olyan férfit, akit el tudtunk volna képzelni donornak (vagy apukának), plusz jogilag csak így tiszta a helyzet.” - szögezi le már az elején Kata, hozzátéve, hogy emiatt jobban izgultak azon, milyen géneket fog örökölni a gyermek.
Aki már jobban beleásta magát a biológiai apa jogaiba, tudhatja, hogy biológiai apa bármikor kérheti a gyermekfelügyeletet, véglegesen lemondani nem tud a jogairól Magyarországon. Ez sok kérdést felvet, ugyanis a nézeteltérésektől kezdve akár komoly pereskedésig fajulhatnak el a gyermeknevelési kérdések. Nem csoda, hogy sokan elrettennek, és inkább az anonim donáció mellett döntenek.

Dr. Rathmanner elmondta, hogy a Tinyfeet klinikánál is van lehetőség anonim (valójában fél-anonim, ahogy azt egy előző cikkünkben bemutattuk) donor választására. Leszbikus párok esetében sokan élnek ezzel a lehetőséggel, főleg azok közül, akik hasonlóan rendezetlen jogi körülmények közül érkeznek, mint a magyar párok. A donorokat hajszín, szemszín, magasság, súly, kor, hobbik, vallási irányultság, vagy állampolgárság szerint is lehet szűrni - csak, hogy néhányat említsünk. 

Bea és a párja eredetileg egy közeli baráttól kért segítséget, aki a biológiai apa lett volna, és a gyermek életében is aktívan részt kívánt venni. Mivel többszöri próbálkozás után sem sikerült teherbe esni, végül mégis lombikbébi program keretein belül, anonim donortól született gyermekük. “Csak néhány alap információnk van a donorról, például milyen színű a szeme, a haja, milyen vallású.” - az örökbefogadás nem került szóba náluk, Bea szerette volna kihordani a gyermeküket. “Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy legyen férfi példakép a gyermekünk közelében.” - így a közeli barát, akit eredetileg biológiai apának szerettek volna aktívan részt vesz Beáék családi életében.

Amikor a donor nem vesz részt a várandósság és a gyermeknevelési folyamatokban, akkor jönnek a “de hol az apuka” jellegű kérdések. Nóriék utólag már viccesnek érzik az értetlen anyakönyvvezető esetét, amikor összevonták a vezetéknevüket, és a gyerekek papírjait intézték, viszont akkor és ott az ilyen pillanatokkal nem egyszerű megküzdeni. Két anyukánál érdekes szituációk alakulhatnak ki a körzeti orvosnál, a védőnőnél, a szülésznél (olyanok, amik egy heteroszexuális pár esetében fel sem merülnének), - hogy csak néhányat említsünk. Mivel ezekben a helyzetekben nem jó titkolózni, így tényleg az a legcélszerűbb, ha teljesen nyíltan beszélünk.

Támogató környezet

“A várandósság alatt rengeteg vizsgálatra kell mennetek, amik nem feltétlenül a biztonságos közegekben zajlanak. Hatalmas könnyebbség, ha van egy elfogadó, megbízható, és szakmailag is a helyén lévő szülész-nőgyógyászotok, akivel nyíltan és őszintén meg tudtok beszélni minden részletet. Ez ugyanis nem az a helyzet, amiben jó hazudni” - mesélte Nóri. Orvoshoz menni már önmagában kiszolgáltatott helyzet, nem beszélve arról, amikor a gyereked egészségéről van szó, akit minden áron szeretnél megvédeni.

“Több nőgyógyásznál is jártam, évekig próbálkoztunk a teherbeeséssel. Ma már tudom, hogy nagyon fontos az orvosválasztás, hogy bízunk-e az orvosban, és tudjuk, hogy mindent elkövet azért, hogy babánk lehessen. Érdemes olyan támogatói csoportokat keresni a közösségi médián, ahol megoszthatjátok egymással ezeket az információkat.” - Bea még hozzátette, hogy sok jó tippet kaptak és kapnak ezekben a csoportokban. 

Ezt orvosi oldalról Dr. Rathmanner is megerősítette: az orvos és a páciens közötti bizalom és őszinteség kulcsfontosságú egy ilyen, egyszerre intim és végtelenül kiélezett helyzetben. Ahogy előző cikkünkben is elmondta: “mi nem pácienseket kezelünk, mi olyan nőknek segítünk, akik gyermeket szeretnének. Hogy ezek a nők heteroszexuális vagy leszbikus kapcsolatban élnek, nekünk teljesen lényegtelen. Mi azért dolgozunk szívvel lélekkel, hogy bárki, aki gyermeket szeretne világra hozhasson egy új életet.” 

Felkészülni, amire nem lehet felkészülni

“A megtermékenyülés bárhonnan is nézzük, lutri. Vagy sikerül, vagy nem, de nincs olyan 100%-ban megbízható fortély, aminek eredményeként tutira létrejön a várandósság.

Miután eldöntöttétek, hogy belevágtok a folyamatba, elindul a várakozás, tervezgetés, és rengeteg türelemre lesz szükségetek ahhoz, hogy ezt az időszakot viszonylag nyugodtan, és kiegyensúlyozottan átvészeljétek. A kapcsolatotokat is megterhelheti ez az időszak, ugyanis megjelenhetnek a kimondott és kimondatlan elvárások arról, hogy tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy a dolgok minél simábban és gyorsabban megtörténjenek” - foglalta össze Nóri a kezdeti nehézségeiket.

Katának az ötödik lombik kísérlet lett sikeres. A 2-3 évnyi próbálkozás lelkileg és fizikailag is nagyon megterhelő volt, de minden nehézséget csapatként csináltak végig, utólag ennyivel nyugtázza a nehéz helyzeteket: “ki lehet bírni, nem olyan nagy áldozat egy gyerekért”.

“Hogyan éltétek meg a sikertelen próbálkozásokat?” Ez talán a legfájdalmasabb kérdés, hiszen leírhatatlanul szívszorító az, amikor minden remény ellenére mégis elindul a vérzés - nem sikerült, újra kell próbálkozni.
“Rengeteg korai terhesség végződik vetéléssel, sokszor ki sem derül, hogy az illető terhes volt. Ez egy leszbikus kapcsolatban természetesen nem így van, minden sikertelen próbálkozást óriási veszteségként élhettek meg, ha pedig pozitív a teszt eredménye, de pár nap múlva mégis elkezdesz vérezni, az szörnyű fájdalom.” - meséli Nóri. A heteroszexuális párok esetében a gyermeknemzés legtöbbször “csak egy aktus”, a leszbikus pároknál azonban nagyon gondos tervezésre van szükség, nem beszélve az idő, energia és pénz befektetésről. Egy vetélés minden esetben csalódást okoz. A szomorúság, az elkeseredettség mellett megjelenhet a düh, és a kilátástalanság érzése egyaránt.

Kata ‘túlélési trükkje’ az volt, hogy ezt az egészet egy folyamatként próbálta felfogni, aminek része a sikertelen kör is. Addig kell csinálni, amíg egyszer csak sikerül, hiszen minden sikertelen próbálkozással közelebb jutunk a sikereshez.

“Biztos sikert senki nem tud garantálni, de számtalan módja van annak, hogy figyelembe véve a páciens körülményeit, állapotát, kéréseit a lehető legjobb esélyeket biztosítsuk a teherbeesésre.” mondta el Dr. Rathmanner, aki előző cikkünkben megosztott velünk pár statisztikát is.


Végezetül pedig egy jó tanács Nóritól:

“Rengeteg kérdés merülhet fel bennetek a terhesség alatt, amelyeket félelmeitek táplálnak. A legtöbb, amit ezekkel kapcsolatban tehettek, hogy átbeszélitek őket egymással, és/vagy barátaitokkal, családotokkal, vagy akár egy segítő szakemberrel (pszichológussal, pszichoterapeutával, mentálhigiénés szakemberrel), amitől ezek a - sokszor irreális, ám néhány esetben nagyon is valóságos félelmek megszelídülnek, vagy akár el is illanhatnak.”

Ha szeretnéd felvenni a kapcsolatot a Tiny Feet klinika szakembereivel, magyarul is írhatsz nekik a wn@tinyfeet.at emailcímre. Visszahívást is kérhetsz, akár magyar nyelven is.

Kapcsolódó cikkek

A weboldal cookie-kat használ. Oké Bővebben

X