Inspiráló Komolyabb

Megint elfelejtettem, hogy téged nem lehet kinyalni

Az elmúlt éveket mint pre-op (vagyis konkrétan és magyarul: pénisszel rendelkező) biszex transz nő töltöttem egy nyugat-európai nagyváros poliamori leszbikus/queer női közösségében. Mivel hosszú idő után eljött a műtét ideje, mintegy búcsúzóul most számba vettem, milyen volt nekem a női terekben, magukat alapvetően leszbikusként definiáló nők között így randiznom.

Tapasztalataim megítéléséhez fontos tudni, hogy mennyire látszik rajtam a transz voltom. Azt hiszem, a helyzetet egy beszélgetés írja le a legpontosabban. Egy hatvan körüli, elegáns, jó kiállású jógatanár ismerősömmel beszélgettem. Nagyjából egy hónapja ismertük egymást, talán négyszer beszélgettünk addig. A nőgyógyászától jött nagy megkönnyebbüléssel, mert kiderült, hogy a méhnyakrák sanda gyanúja megalapozatlan volt. Megkérdezte tőlem:
- A te nőgyógyászod is el szokta végezni ezt a vizsgálatot?
- Nincs vaginám, úgyhogy nőgyógyászhoz sem járok. Transz vagyok.
- Ó ne haragudj. Igazság szerint már gondoltam rá, de aztán kiment a fejemből. Ugye nem bántottalak meg?

A queer női közegemben más volt a helyzet. Bár nem tartottam a nyakamban egy “Trigger warning! Vigyázat, transz!” táblát, a dolgot egyáltalán nem titkoltam. Ha pedig randizásról volt szó, kifejezetten fontosnak éreztem, hiszen bár nem tűnt valószínűnek, hogy valakivel anélkül közel kerülhessünk egymáshoz, hogy ezt ne vegye észre, azt a kellemetlen helyzetet még sem tartottam megengedhetőnek, hogy valaki túl későn szembesüljön azzal, hogy töke van a menyasszonynak.

Ezzel együtt is nagyon óvatos voltam. Tranzícióm első két évében nem igen mertem senkihez sem közeledni. Törékeny női önbizalmamat nem mertem egy visszautasítással kockáztatni, és nem is nagyon tudtam feltételezni, hogy az engem mint barátot a közösségükbe befogadó leszbikus vagy főleg nőkkel randizó queer nők szexuális partnernek is el tudnának fogadni. Ami egyébként teljesen normális dolog, és eszem ágában sem volt transzfóbiának tekinteni. Az, hogy ki kit tekint szexuálisan vonzónak, egy nagyon mély, intim, fontos és teljességgel megmagyarázhatatlan dolog, tehát azt sem lehet transzfóbiának tekinteni, ha valaki nőkkel szexel, de ezt csak a puncival rendelkező nőkre érti. Ha valaki azt mondja, akár queer vagy heteró viszonylatokban, hogy ő transz emberrel nem járna, az már nem oké. Hiszen számos vonzó transz férfi és nő van. Őket tekintet nélkül a kinézetükre, nemi szervükre, a viselkedésükre elutasítani, egyedül a transz voltuk miatt kizárni, nyilvánvaló transzfóbia. Ha valaki, így egy transz ember bármely egyéb okból nem jön be, akkor az teljességgel rendben van és pont.

El Kazovszkij: Asztali balett

Idővel aztán változott az ismerkedési hajlandóságom. Kezdtem azt gondolni, hogy némely flörtöléseket talán komolyan kéne vennem. Olyan bókokat kaptam, amik sokat sejtettek. És akadt olyan bókolóm is végre, aki nem várt arra, hogy én lépjek.

Az első szeretőm egy focista csaj volt - micsoda klisé leszbikus viszonylatok között... Hátvéd egy “megye három” típusú, nagypályán játszó csapatban. Queer életrajza mint queer női életrajz is tipikus volt és a későbbi partnereimére is hasonlított. Fiatal korában fiúkkal kezdett járni, azért, mert ezt a mintát látta csak, mert ez ezerszer egyszerűbb volt, mert azt gondolta, hogy így kell csinálni. De nem volt az igazi. Idővel aztán rájött, hogy a lányok sokkal jobb fejek és szexuálisan is vonzóak, így áttért arra, hogy nőkkel randizzon.

V. magát leszbikusnak mondta, de mivel volt tapasztalata arról, hogy számára a férfi testiség is elfogadható, és én szimpatikusnak tűntem, ezért rámírt az OkCupid oldalon. Transz nővel még nem volt dolga, amit én örömmel hallottam, mert nem szívesen lettem volna egy újabb darab holmi transzfetisiszta gyűjteményében. Kiderült, hogy ettől teljesen fölösleges tartanom.

Az elmúlt években egy, azaz egy olyan nővel nem találkoztam, aki azért akart volna velem lefeküdni, mert az általam kínált mix ritkaság, érdekesség. Se biszexszel, se queerrel, se leszbikussal. Akikkel egymással intim viszonyba kerültünk, azok számára transz státuszom, vagyis hogy egy alapvetően nőies megjelenésű nő vagyok, csak éppen pénisszel, mind vagy egy teljességgel semleges dolog volt, vagy inkább “ennek ellenére” bújtak velem ágyba.
Férfiak között más volt a helyzet, szerintem minden második taxisofőr örömmel “bevállalt” volna, kapva az alkalmon, hogy egy férfi nemi szervvel bíró emberrel dughat, mégse kell megkérdőjeleznie az életénél is fontosabb heteroszexualitását.
V. kérdésemre annyit elismert, hogy ez azért “izgalmas”, amit teljes mértékben rendjén valónak találtam. Még kétszer találkoztunk, aztán a dolog ennyiben maradt. Többnyire demonstrációkon futunk össze néha, akkor mindig nagy örömmel öleljük át egymást. 

Ehhez hasonló volt a találkozás J-vel. J. és a legjobb gyerekkori barátnője 18 évesen szerettek egymásba, amiből egy nyolcéves kapcsolat lett. Amikor véget ért, kipróbálta, hogy milyen férfiakkal randizni. Kiderült: szexuálisan oké, de neki a női személyiségek az érdekesek, a vonzóak. Ekkor visszatért a női térfélre, összejött D.-vel, aki poliamori volt. Ez J-nek új volt, úgyhogy megkérdezte: oké, hogy te nem akarsz monogám lenni, de ez akkor azt jelenti, hogy én is randizhatok másokkal? Igen, ez azt jelenti, hangzott a válasz. Így találkoztam J-vel.
A második randira meghívott magához vacsorára, ahol egy tűrhető kimchi után az ágyban kötöttünk ki. Nagyon szép volt, de sajnos kiderült, D-nek mégsem oké a dolog, így ez mély bánatomra ennyiben maradt.

El Kazovszkij: Vándorállat libikókán

Az első komolyabb kapcsolatom T-vel alakult ki, akibe sikerült is fülig belezúgnom. T. rövid ismeretség után egyértelművé tette, hogy tetszem neki. Olyannyira, hogy már nem tudtam nem venni a jelzéseit. A kezdés elég impresszív volt. Legyen elég a leírásához annyi, hogy engem így még nem kentek fel a zuhanyzó falára. Ráadásul arccal előre.

És akkor itt egy kis kitérő a transz nők szexualitására: az általam eddig szedett tesztoszteronblokkolónak elég komoly hatása van témára. Mivel az izomzat “úgy általában” leépül, ezért a simaizomból álló pénisz is kisebb lesz. Emellett csökken a libidó is, csökken az erekciós képesség és az ejakuláció is. Ez utóbbi radikálisan. Tehát összességében az egész, bár egy pénisz marad, mégiscsak közelebb kerül a nőies felhasználói élményhez. Például ha partneremmel mindketten elélveztünk, biztos, hogy kettőnk közül ő hagyott nagyobb foltot az ágyneműn.

Az erekciós képesség elvesztése nem volt akkora gond partnereimnek, mert szerencsére bőséggel rendelkeztek tapasztalattal arról, hogy létezik jó szex erektált pénisz nélkül is. A libidóm átalakulása röviden azt jelentette, hogy erős személyes szimpátia és egymás megismerése nélkül teljességgel elképzelhetetlenné vált számomra a szex. Amikor valaki iránt vágyat éreztem, akkor az egy sokkal tompább, amolyan “befejezetlen” érzés volt, aminek nem csak a kielégítéséhez, de a vágy “befejezéséhez” is a másikra volt szükség. Mintha vágyam egy vastag takaró alatt lett volna, aminek felemelését valaki más tudta volna csak megtenni.

El Kazovszkij: Vándorállat a sivatagban

A szexből a testi részeknél sokkal fontosabb lett a másikkal való intimitás, a bizalom megélése, a másik szépségével való kapcsolatba kerülés.
T.-vel az első együttlétünk vége felé szomorúan állapítottam meg, hogy a szóban forgó testrész megint eléggé rosszul működött. Mire T. életem egyik legszebb mondatával vigasztalt:
- De hát Te nő vagy, hogy várnám el, hogy erekciód legyen?
T. néha randizott férfiakkal, de elsősorban a nők iránt érdeklődött. A penetrális szex mégsem volt számára különösebben érdekes, mint mondta, a legjobb orgazmusai nem vibrátortól, nem pénisztől voltak, hanem kezektől. Ha volt is erekcióm, sem mondta, hogy “használjuk ki gyorsan” - egyszerűen nem volt számára érdekes a behatolás. Sokkal fontosabb volt például, hogy hasra fektessen, és a csiklóját a fenekemhez, a farcsontomhoz dörzsölve dugjon meg, ami elsőre életem egyik legérdekesebb élménye volt.

T. számára a queer identitás a közéleti tudatosságot is jelentette. Képben volt a transz aktivizmussal. Az általa vitt feminista programok magától értetődően voltak transz inkluzívok, és magától értetődően tekintett engem is nőnek. Ő volt az első, akinek kíséretében uszodába, szaunába és nudista strandra mentem. A többi barátnőm figyelme, érdeklődése a személyemnek szólt és a transzneműség kontextusa nem volt számukra érdekes. Ő a transzneműek helyzetét ismerve volt velem támogató és figyelt oda rám. Ő volt talán az egyetlen, aki megkérdezte, hogyan hívom a nemi szervemet - tette ezt azért, mert több transznemű a diszfóriája miatt a csiklóját makknak hívja (ha transz férfi), vagy fordítva (ha transz lány), hogy elviselhetőbbé tegye az ellentmondást a teste és az énképe között. Én azt válaszoltam, hogy az bizony sajnos egy pénisz, úgyhogy hívjuk nyugodtan úgy.

Ő nem sugallta azt, hogy transz voltom “izgalmas” lenne - volt dolga férfiakkal is, nőkkel is, őszintén természetesnek látta, hogy én ilyen nő vagyok és pont. Amikor már nagyjából egy éve voltunk együtt, elmondta, hogy mennyit nőiesedett időközben a szexualitásom. Amikor összejöttünk, még meglehetősen férfiasan viselkedtem az ágyban, ami idővel teljesen megszűnt, ma már - pénisz ide vagy oda - teljesen leszbikus szexnek éli meg a velem való együttlétet, ahol egyébként általában ő az aktív fél.
A műtétemmel kapcsolatban azt mondta, hogy “nekem mindegy hogy szopok vagy nyalok, a lényeg, hogy közben a te hangodat halljam.”

El Kazovszkij: Kis purgatórium

Vele is, másokkal is gyakran szeretkeztünk úgy, hogy a behatoláshoz elégtelen erekciójú péniszemet a csiklójához dörzsöltük - kb. mint ahogy az leszbikusok között egyébként is előfordul. Ez általában úgy történt, hogy kedvesem hanyatt döntött és a lábaim közé térdelt. 

T-vel és V-vel, a szép szőke hátvéd csajjal azt is nagyon szerettem, hogy mindketten velem hasonló magasságú, erősségű nők voltak, ami nagyban megkönnyítette, hogy jó, “igazi” nőnek tudjam magam mellettük érezni. Volt egy rövid próbálkozásom egy nálam húsz centivel alacsonyabb, iszonyú cuki, nembináris személlyel. Amikor meg akart csókolni, egy lépcsőt kellett keresnünk amire felállt, nekem pedig széles terpeszbe kellett állnom mint egy zsiráfnak, amikor iszik. Hát mit mondjak, elég könnyen éreztem magam mellette egy elbaszott hegyomlásnak.

S. 30 éves mérnök volt, és azért készült otthagyni a munkahelyét, mert nem akart orvosi gépeket az ütemezett avulásnak alárendelve tervezni. Egy nyári társaságban találkoztunk, és kezdtünk el flörtölni. Tudtam róla, hogy biszexuálisnak tartja magát, de alapvetően nőkkel randizik. Ránézésre pontosan megfelelt a leszbikus kliséknek. Olyan asszimetrikus frizurája volt undercuttal, amit tanítani lehetne, és csak a mutató és középső ujján vágta rövidre a körmöt. Öt nap flörtölés után jutottam oda, hogy egyik reggel megkérdezzem, nincs-e kedve velem tölteni az éjszakát? Kis gondolkodási időt kért, majd egy óra múlva köszönettel elfogadta a meghívást. Ez után ebédet készítettünk, pinpongoztunk, voltunk egy workshopon, vacsoráztunk, ilyesmik, majd közösen mentünk zuhanyozni. Itt kicsit (nagyon) feszengtünk, hogy akkor most együtt zuhanyozzunk vagy külön, aztán elnevettük magunkat és a közös zuhanyzás mellett döntöttünk. Majd elvonultunk a szobámba és szeretkeztünk.

Másnap reggel, amikor ágyba vittem neki a kávét, kérdeztem tőle, hogy mikor vette észre, hogy péniszem van? A kérdés többféle irányból is magyarázatra szorul. Ha bármi kétségem volt valakivel kapcsolatban afelől, hogy transz státuszommal nincs tisztában, akkor ezt explicit jeleztem. S.-sel szemben ezt két okból nem tettem meg: az egyik az volt, hogy biszexuálisként egyértelműen érdeklődött irántam, a másik pedig, hogy több napot töltöttünk együtt flörtölve, egyet pedig úgy, hogy már igent mondott a meghívásomra. Ennyi idő alatt igazán volt alkalma egy pillantást vetni az ágyékomra. Mivel a kényelmetlen és körülményes leszorításhoz sose volt kedvem, általában egy nem feltűnő, de azért értelmezhető kis huplit vehetett észre az, aki alsóneműm tartalmára volt kíváncsi.

El Kazovszkij: Sivatagi homokozó

Az, hogy erről nem kellett beszélnem, számomra elmondhatatlan jó érzés volt. V. is, J. is, amikor felhívtam a figyelmüket transz voltomra, egyértelművé tette, hogy nem fontos számukra, hogy milyen nemi szervem van. Majd meglátják, megoldják. Bár azt gondoltam, mindketten meg tudták tippelni, hogy azért szólok ennyire előre, mert péniszem volt, innentől kezdve nekem nem kellett ezt konkrétan elmondani, amit egyébként elég megalázó dolognak tartottam volna. S. biszex volta és a lassú, alapos közeledés ugyanezt a funkciót látta el, mint J. vagy V kijelentése. Tudtam velük úgy ismerkedni, mint egy egyszerű, normális ember, és nem kellett explicit a nemiszervemről beszélni, amihez nyilván semmi kedvem nem volt, különösen nem egy férfi nemi szervről, különösen nem leszbikusoknak. Különösen nem nőként.

Annál inkább meglepett S. válasza a reggeli kávé fölött: csak a zuhanyzóban vette észre. Azt nézte, hogy milyen puha, finom a bőröm, nagyon tetszett neki a lábam, a kezem, meg a mosolyom. Elmondása szerint viselkedésem alapján azt tippelte, hogy legalább tíz éve élek nőként, ezért visszagondolva inkább vette adottnak, hogy puncim van. És hiába tudta rólam, hogy transz vagyok, az nem merült fel benne a közeledés során egyszer sem, hogy milyen nemi szervvel fog találkozni. Egyszerűen eszébe se jutott a kérdés.

S.-sel többször is találkoztunk. Két hónappal később, már a harmadik közös hétvégénken, petting közben szétnyitotta a combjaimat és közéjük térdelt, majd felnézett és azt mondta:
- Már megint elfelejtettem, hogy téged nem lehet kinyalni.
Pedig ekkor már elég pontosan tudta, hogy mivel szolgálhatok, ugyanis szemben szinte az összes többi olyan nővel, akikkel dolgom volt, őt érdekelte a penetrális szex. Ha erekcióm volt (és vele azért akadt), akkor gyorsan hanyatt fektetett és rám ült. Erős ellentétben mondjuk T.-vel, aki a fellációt eleinte teljes mértékben kihagyta. Mint mondta, amióta rájött, hogy a szopás miként függ össze a patriarchátus világképével, elment tőle a kedve.

El Kazovszkij: Tengerparti balett

A műtétem előtti utolsó közös esténken aztán azt mondta, tulajdonképpen én mögöttem nem áll ott a patriarchátus, úgyhogy velem, mintegy a kérdéses szervtől való búcsúzóul, most az egyszer szívesen tesz kivételt. Amit aztán mindkettőnk nagy örömére meg is tett. Azt mondta, nagyon jó, hogy végre úgy csinálhatja, hogy nincsenek jelen a fejében az egyébként ilyenkor a férfiak esetében zavaró gondolatok.
Elmondása szerint annyira nőies élmény volt a velem való szex, hogy az összkép teljesen elfedtette, hogy egyébként a férfiaknál szokásos nemi szervem van. Nem gondolom, hogy azért mondta volna, mert ezt akartam hallani. Neki egyébként mellettem volt férfi szeretője is, meg egy másik (ősleszbó) barátnője, akivel közös albérletben lakott, így ha nála aludtam, vele is találkoztam. Reggeliztünk hármasban, sétáltunk kézenfogva (középen S.-sel), ilyesmik. 

Nem látta viszont tisztán nőiesnek a velem való szexet Y., egy 32 éves “homoflexibilis” izraeli nő. Ő két pasival volt életében, egyel még egész fiatalon, egyel meg egy évvel korábban. Egyébként mindig nőkkel randizott. Figyelmeztetésemre, hogy transz vagyok, és hogy “tudod, hogy ez mit jelent?” azt válaszolta, hogy “mindig azt gondoltam, hogy milyen kár, hogy a nőknek nincs pénisze”. Az első randin mindketten elmondtuk, hogy a libidónk elég nehezen indítható be, és hogy orgazmusunk sem nagyon van. Ez esetemben azt jelentette, hogy rendszeres szexuális élet mellett is utoljára talán négy hónapja, esetében azt, hogy “talán még soha”.

Még aznap este az ágyban kötöttünk ki. (Ez szintén új volt. Alig hiszem, hogy ha pasi lettem volna, első randin történt volna ilyen. Pedig nőként nem is olyan ritkán.)
Y. kevesebb volt mint ötven kiló. Majd három órán át csókolóztunk és simogattuk egymást meztelenül. “Igazi” szex nem történt, mindketten élveztük, hogy az a szenvedélyes “egymásnak esés”, amit nehezebben lehet mindkettőnkből kiváltani, most egyszerűen nem elvárás. Nem áll fenn annak veszélye, hogy ezt a takaréklángot a partnerünk esetleg kudarcnak éli meg. Ez teljesen tehermentesítette az együttlétünket, és az egyik legszebb élményemmé tette. Azt, hogy szexuális élményemmé, azért nem tudom mondani, mert ez inkább a gyengédségről, az intimitásról szólt, mint a szexről.
Másnap azt mondta, hogy nagyon élvezte, hogy váltakozva jött elő a férfias és a nőies énem. Azt, hogy van férfias énem, nem éreztem rossz vagy kellemetlen hírnek, életem nagy részét férfiként, férfi szocializáció alatt éltem, nyilván bennem van a nyoma. Még ha egy rendes dike mellett el is bújhatok vele. Ez a váltakozás tette számára lehetővé, hogy ő is kiengedhesse az együttlét során a férfias és a nőies énjét. 

Volt néhány találkozásom olyanokkal, akik úgy voltak leszbikusok, hogy mindig is azok voltak és soha nem randiztak férfiakkal. Ezek jelentős részéből érthető módon nem lett intim együttlét. Többen az OkCupidon írtak rám. Nekik mindig rögtön visszaírtam, hogy hahó, láttad, hogy transz vagyok, tudod, hogy ez nagy valószínűséggel mit jelent? Többségük erre eltűnt, páran mondták, hogy ja, bocs, akkor inkább nem, de volt, aki azt válaszolta, hogy nem baj, szimpatikusnak tűnök, azért találkozzunk és próbáljuk meg. Két ilyen randim volt. Az egyik egy, a másik két találkozás után ült el, de mind a kettőre nagyon szép élményként gondolok, és hálás vagyok ezeknek a nőknek bizalmukért. Egyik esetben sem volt az az érzésem, hogy transz voltom lenne a folytatás akadálya.

El Kazovszkij: Kis angyalok kara

N. első kapcsolata egy fiúval volt, de nem jutottak el az “igazi” szexig. Elég gyorsan belátta, hogy ez barátságnak jó, szerelemnek nem; azóta is nagyon jó barátok. Egy közös ismerősünk tökéletes definíciója szerint N. egy méhecske, aki virágról virágra száll. Szálltában a számtalan nő mellett volt dolga pár nembinárissal. Mellettem volt egy inkább transz pasi irányba hajló valakije. Transz nőkkel került “erotikus helyzetbe”, de nem feküdt le egyikükkel sem. Már elég rég flörtöltünk, amikor elmondta, hogy “erotikus fantáziái vannak velem”, és randit kért tőlem, ami aztán nem sikerült túl jól. Egy kiújult bőrbetegsége elvitte a libidóját. Annyira mégse bántam, mert az együtt töltött hétvége alatt a szex számomra momentán legfontosabb funkcióját mégis ellátta az együttlét: volt módunk a gyengédség, a közös intimitás és a bizalom megélésére.Lapzártánkkor N.-nel sajnos még csak itt tartunk. Vele már biztos nem fogok úgy szeretkezni, hogy péniszem van.

R.-rel egy nyári táborban ismerkedtünk meg. Azon kevés körülöttem felbukkanó nők közé tartozott, akinek egyértelműen feminin a megjelenése. Az irántam érdeklődést mutató nők feltűnő többsége a butch irányban hajlik, és ez különösen az OkCupid oldalon engem lájkolók nagyobb számú mintája alapján jött ki.
R. bármiféle kiegészítés nélkül leszbikusnak mondta magát, a gyönyörű szőke raszta hajával, ami nekem nagy gyengém. Kedves volt, de az első évben nem kerültünk közelebb egymáshoz. Egy évvel később, a következő táborban feltűnt, hogy sokat mosolyog rám, amit nem igazán tudtam hova tenni. Mindenesetre én is sokat mosolyogtam rá, mert nagyon tetszett. A tábor vége felé megkérdezte, hogy mi van a mosolyom mögött? Erre én nyilván zavarba jöttem, és bevallottam, hogy “érdeklődés”. Mondta, hogy ha úgy van, akkor az kölcsönös.
- Ez nagyon kedves tőled - de ha őszinte akarok lenni, akkor az én érdeklődésem nem csak baráti. Rettenetesen tetszel - mondtam neki.
- Az enyém sem csak baráti.
Kértem, hogy keressünk egy padot és úgy folytassuk ülve a beszélgetést.
- De hát te leszbikus vagy, nem azt mondtad? Én meg…. Ezért ezt nem is gondoltam.
- Igen, te meg nő vagy. Ráadásul nagyon édes - mondta, és megsimogatta a karomat.
Ez sajnos a tábor végén volt, R. pedig az ország másik felében lakik, úgyhogy a történet itt meg is szakadt, és jelen állás szerint vele se fogunk már egymáshoz közel kerülni úgy, hogy nekem péniszem van.

El Kazovszkij: Két angyal. Hommage à El Greco

Nemsokára pedig egy műtőasztalon lezárul életemnek ez a része. A következő fejezet eleje teljesen biztos: nagyon fog fájni. Minden további nem garantált. De elvileg jó esélyeim vannak arra, hogy egy mintegy 15 centi mély olyan vaginám legyen, amit felületes szemlélő egy igazitól nem tud megkülönböztetni. A sok hónapos felépülés után a makkból kialakított csikló nagy valószínűséggel alkalmas lesz az orgazmus elérésére, ami  a prosztata ingerlésével állítólag akár a vaginán keresztül is kiváltható. A kisajkakat a fitymából csinálják, a vagina részben a maradék pénisz bőréből befelé fordítva, részben a herezacskóból készül. A nagyajkakat a herezacskó maradékából barkácsolják. Síkosítóra biztos, hogy szükségem lesz . A cisz nőkhöz hasonlóan sok gondozást igényel, valamiféle hüvelyflórám nekem is kialakul, mehetek majd nőgyógyászhoz (olyanhoz, aki látott már ilyet), és elkaphatok én is mindenféle fertőzést. Mindez remekül hangzik, én mégis fel vagyok készülve arra, hogy a dolog nem fog tökéletesen működni. Ez azért nem aggaszt annyira, mert tranzíciómmal a szexnek a testi része sokkal kevésbé vált fontossá, a lelki része viszont annál inkább. Tehát ha az új vaginám kevésbé lesz érzékeny és működőképes, mint a mostani, nem éppen jól működő péniszem, akkor nem vesztettem sokat.

Az elmúlt éveim rengeteg szép és fontos élményt hoztak, ezek nagy része itt igazán offtopic volna. Ami viszont nagyon is ide tartozik:
Elmondhatatlanul hálás vagyok azoknak a nőknek, akik befogadtak a tereikbe, akik maguk közé valónak ismertek el, és különösen azoknak, akik az ölelésüket is megosztották velem mint nővel. Eddigi életem legszebb élményeit köszönhetem nekik.

Kapcsolódó cikkek

A weboldal cookie-kat használ. Oké Bővebben

X