Tapasztalataim szerint sokan azt a véleményt képviselik, hogy az LMBTQ+ témáknak nincs helye a magyar oktatásban. Leszbikus tanárként ez duplán is érint: egyrészről még elég friss emlékeim vannak arról, milyen érzés nem heteróként az iskolapadban ülni; másrészt aggasztónak találom az értékeket, amiket a magyar oktatásirendszer sulykol a jövő nemzedékébe.

Sok pedagógus hiába vall melegbarát nézeteket, nem feltétlenül tudja kezelni az LMBTQ+ emberek elfogadásához kötődő problémákat. Én is úgy kaptam kézhez a tanári diplomámat, hogy a szexuális irányultsággal és a nemi identitással kapcsolatos kérdések – emlékeim szerint – egyszer sem merültek fel a tanárképző óráimon. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül.

Jelenleg az Egyesült Államokban élek az indianai Bloomington nevű kisvárosban. Ösztöndíjprogram keretén belül vagyok itt: a szintén tanár finn feleségem a szivárványdiákok iskolai helyzetét kutatja. Ittlétünk alatt hatalmas élmény azt látni, hogy az amerikai iskola mennyire tudatosan tesz az LMBTQ+ közösség láthatósága és elfogadása érdekében. Továbbá azt is megtapasztaltam, hogy mekkora szerepe van a tanárok képzésének abban, hogy milyen légkör alakul ki egy adott oktatási intézményben.

Julcsi és felesége a Bloomington Pride-on

Mert hiába gondoljuk, hogy ha a másság nem szerepel a tankönyvekben, akkor az nincs is jelen az iskolában, és beszélni is felesleges róla. Középiskolai angoltanárként tudom, hogy az LMBTQ+ témák igenis feljönnek mind az órákon, mind a szünetekben. Ha máshogy nem is, de „buzizás” formájában biztos. És ilyenkor a tanárnak lépnie kell. Azaz kellene. Egy magyar iskolai tapasztalatokról szóló kutatás szerint ugyanis az esetek 59%-ában a pedagógus nem reagált a diákok homo- és transzfób megnyilvánulásaira, valamint csupán a tanárok 18%-a szólt rá a bántalmazóra. A kutatásból az is kiderül, hogy egyes esetekben ennek nem feltétlenül a pedagógus értékrendszere, hanem a tudás- és eszközhiány az oka.

 

Dióhéjban a magyar valóságról

Hogy az USA-ban látottak értelmet nyerjenek, kiemelnék egy pár adatot az előbb említett kutatás eredményeiből. A leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek iskolai tapasztalatai című kiadványban a Háttér Társaság 2010-es adatokat elemez. Jelenleg ez a legfrissebb elérhető eredmény Magyarországon, de jó hír, hogy 2017 nyarán megtörtént a következő adatgyűjtés. A kiadványból csupán egy pár adatot említenék meg a teljesség igénye nélkül.

 

Az amerikai álom

Amerikával kapcsolatban sűrűn halljuk, hogy ott minden sokkal jobb. Ilyen tapasztalataim nekem is akadnak, de ez nem teljesen igaz. Legalábbis a GLSEN eredményei alapján erre lehet következtetni. A Gay, Lesbian and Straight Education Network (Meleg, leszbikus és heteroszexuális oktatási hálózat) nevű szervezet 1990 óta végez a fent említett magyar példához hasonló országos kutatásokat az LMBTQ+ diákok iskolai tapasztalatairól.

 

Akkor nincs is különbség Magyarország és Amerika között?

Személyes tapasztalataim szerint van, méghozzá azért, mert Amerikában a dolog nincs a szőnyeg alá seperve. Az oktatási intézményekben látható az LMBTQ+ kisebbség, és állandó beszédtéma az elfogadásuk. Ezt persze az alapján állítom, amit láttam, hallottam és tapasztaltam. Az USA nagy ország, az államok közötti különbségek még nagyobbak, ezért nem is szeretnék általánosítani. A GLSEN kutatásának nem túl jó eredményei is valószínűleg a területi különbségekből adódnak: az észak-keleti és a nyugati államok ugyanis sokkal liberálisabbak, mint az ország közepe valamint a déli régiók.

Mint már említettem, az indianai Bloomingtonban élek, a statisztikákat tekintve egy meglehetősen konzervatív állam egy kicsit liberálisabb kisvárosában. Mégis, a helyi középiskolában ott lóg a szivárványos zászló. A tanárok elmondása szerint tavaly történt egy rongálási eset, amikor is egyes diákok homofób megnyilvánulások közepette letépték a zászlót a falról. Az iskola vezetősége zaklatásnak minősítette az esetet: az elkövető diákokat felelősségre vonták, majd új zászlót tűztek ki a régi helyére.

Én ezt látom a legnagyobb különbségnek a magyar és az amerikai tapasztalataim között: itt nem a szexuális és nemi kisebbségeket hallgattatják el, hanem a zaklatót. Ami az iskola könyvtárát illeti, több LMBTQ+ témájú könyv megtalálható az ifjúsági regényektől kezdve az ismeretterjesztő irodalomig. Továbbá az iskolában működik egy diákok által fenntartott LMBTQ+ és szövetségeseik (gay-straight alliance) klub, aminek a keretein belül a tanulók előadásokat tartanak egymásnak különböző témákban és beszélgetnek. A klubhoz kell egy tanár engedélye is, tehát a diákoknak tudniuk kell, melyik pedagógushoz lehet bizalommal fordulni. Ezt országszerte egy egyszerű matricával (safe space sticker) oldják meg az amerikaiak. Az ún. szövetséges tanárok felragasztják ezeket a matricákat az ajtajukra, hogy jelezzék a diákok számára, őket érdekli a szivárványtanulók sorsa. Ezt sem úgy kell elképzelni, hogy minden ajtón van egy matrica – elvétve láttam egyet-kettőt intézményenként.  Bár szerintem már az is nagy eredmény, ha a tanuló tudja, ki az a pár tanár, akikben bízhat. Általános matricákkal is lehet találkozni, amelyeken csak ennyi áll: „Itt mindenki biztonságban van.”

Egyébként a fent említett GLSEN kutatás ilyen és ehhez hasonló ötleteket ad az oktatási intézményeknek az LMBTQ+ láthatóság növelésére. Továbbá azt is vizsgálja, milyen mértékben járultak hozzá ezek a tippek az iskolai légkör jobbá tételéhez és a szexuális és nemi kisebbségek elfogadásához. A matricák használatát elemezve a kutatók például arra a következetésre jutottak, hogy a szivárványtanulók – mivel jobban biztonságban érezték magukat – jóval kevesebbet hiányoztak, és így az iskolai teljesítményük is jelentősen javult.

 

A tanárképzésről

Az Indiana University egyetemet éppúgy jellemzi az LMBTQ+ láthatóság  és az elfogadásra való törekvés, mint a fent említett középiskolát. A kampuszon, ahol jelenleg lakunk, ugyanúgy megtalálható az LMBTQ+ kultúrközpont, mint az ázsiai, a spanyol ajkú vagy az afroamerikai. Ezek a kultúrházak saját könyvtárral is rendelkeznek, valamint rendszeresen szerveznek programokat a célközönségüknek, a városnak és az egyetemi diákoknak egyaránt. Legutóbb például az LMBTQ+ központ vezetője tartott előadást a leendő tanároknak. Egyébként a pedagógia tanszék könyvtára is kiváló információforrás: rengeteg LMBTQ+ témájú ifjúsági irodalommal és képeskönyvvel rendelkezik. Míg ezek több magyar egyetemen valószínűleg „gender könyvként” lennének besorolva, itt egy (leendő) tanárnak ugyanúgy illik ismernie őket, mint a klasszikus műveket. Mondanom sem kell, hogy éjt nappallá téve olvasok mindent, ami elérhető.

A tanulás azonban nem áll meg az egyetem elvégzése után sem: a gyakorló pedagógusoknak is számtalan lehetőségük van a fejlődésre ebben a témában. A GLSEN rengeteg továbbképzéssel és kiadvánnyal segíti a tanárok munkáját. Továbbá számos konferenciából lehet országszerte válogatni. Nekem is volt szerencsém részt venni a bostoni PEN 2017 workshopjain, ami félreértés ne essék, nem „melegkonferencia” volt: nagyjából ugyanannyi előadás szólt az LMBTQ+ diákokról, mint a drámapedagógiáról vagy a projektmunkáról. Egyik nagy kedvencem volt a 13 ötlet a bináris nemi szerepek ellen alsó tagozatban című workshop. Itt gyakorlatilag olyan egyszerű tippekről volt szó, hogy a jó tanító nem általánosít és nem mondja, hogy minden gyereknek van egy anyukája és egy apukája. Mert lehet, hogy két anyukája van, vagy éppen soha nem találkozott az anyukájával, és a nagypapa írja alá az iskolai papírokat. Az is elhangzott, hogy a jó tanító nem versenyezteti a fiúkat és a lányokat egymás ellen, mert lehet, hogy van olyan gyerkőc az osztályban, akinek ez a csoportbontás gondot okoz.

Azt hiszem, a magyar oktatásnak lenne mit tanulnia. Még szerencse, hogy van honnan.

Kövessétek Julcsiék Instagram profilját is!

Ne maradj le!

Automatikus email értesítést kapsz új cikkeinkről, ha megadod az email címed.

Szerző

Kommentek

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>