Emlékeztek még Dana Fairbanksre, az L word profi teniszjátékosára, aki a karakterek közül a legtöbbet küzdött a coming outtal? Ijesztő volt számára belegondolni, hogy a barátai, a republikánus szülei, a szurkolók és a szponzorok hogyan reagálnak majd, hogy vajon elveszíti-e a támogatóit? De Dana egyszercsak gondolt egyet, és kiállt a nyilvánosság elé. Tönkretette a karrierjét? Nem. Na de mi a helyzet a való világban? Léteznek leszbikus* teniszezők? Nézzünk körül kicsit a majd’ 500 éves sport profi világában!

Ki hitte volna, hogy már VIII. Henrik is lelkes teniszrajongó és -játékos volt a 16. században? Ehhez képest 400 évet kellett várni arra, hogy létrejöjjön az első pénzdíjas női teniszmeccs (1926), majd további évtizedeket, hogy az alkalmi, fizetett turnék után megalakuljon a női profi teniszezők nemzetközi szövetsége (Women's Tennis Association - WTA), amelyet Billie Jean King hívott életre.

 

Korai leszbikus ikonok

Billie Jean King 1977-ben

 

Ahogy más sportban, a teniszben is sokáig a férfiak árnyékában játszottak a nők: kevesebb játéklehetőséget, ugyanazon a tornán aránytalanul kevesebb díjazást kaptak. Az 1973-as év azonban több szempontból is fordulópontot jelentett a női játékosoknak: a WTA ‘73-as megalakulása után a U.S. Open bejelentette, hogy ugyanannyi pénzdíjat oszt szét a női és a férfi játékosok között. 1973-ban játszotta le a 29 éves Billie Jean King és a híresen szexista, akkor 55 éves egykori teniszlegenda, Bobby Riggs a Battle of the Sexes nevű teniszmeccset. Ennek az volt az apropója, hogy Riggs korábban többször kijelentette, hogy olyan alacsony színvonalú a női tenisz, hogy még ő, 55 évesen is meg tudja verni a legjobb női teniszezőt. King először visszautasította ezt a kihívást, de miután Riggs legyőzte a világelső Margaret Courtot, mégis kiállt, és 6–4, 6–3, 6–3-ra nyert.

Ezt az óriási jelentőségű meccset többször vitték filmvászonra, legutóbb épp tavaly, Emma Stone-nal és Steve Carell-lel a főszerepben. A film a mérkőzésen túl a társadalmi és gazdasági kirekesztéstől való félelemre is fókuszál, hiszen háttérsztoriként megjelenik King Marilyn Barnett-tel való kapcsolata. A félelem nem volt alaptalan: 1981-ben tulajdonképpen King pályafutásának végét jelentette, hogy Barnett tartásdíjperük kapcsán nyilvánosságra hozta, hogy King meleg.

 

A Nemek Harca - 1973-ban és a 2017-es filmben

 

Ma már leszbikus hősként tekintünk Kingre, ahogy Martina Navratilovára is. Szintén 1981-et írtunk ugyanis, amikor nem sokkal amerikai állampolgárságának megszerzése után Navratilova interjút adott a New York Daily Newsnak (azt tudni kell, hogy az állampolgárság megszerzésének folyamatában akkoriban hátrányt jelentett a nem heteroszexuális orientáció). Az interjúban biszexuálisként bújt elő, viszont megkérte a riportert, hogy csak akkor hozza le a cikket, amikor valóban készen áll a nyilvános coming outra. A riporter nem tartotta tiszteletben a kérést, az újság idő előtt publikálta az interjút. Bár Kinghez hasonlóan  szponzorokat vesztett, Navratilova nem bánta meg az előbújást, sőt, elmondása szerint jobb játékos is lett attól, hogy lekerült róla a titkolózás terhe.

 

Martina Navratilova

 

Akad homofób ikon is

Az utóbbi évek egyik legjelentősebb politikai témája Ausztráliában a házassági egyenlőségért folytatott vita volt, amelyben heves ellenzőként lépett fel Billie Jean King és Navratilova pályatársa, a szintén teniszlegenda, ausztrál Margaret Court (ugyanaz a Court, akit 1973-ban Bobby Riggs legyőzőtt). Az egykori világelső, ma keresztény lelkész Court világ életében szót emelt az LMBTQ jogok ellen: “A tenisz tele van leszbikusokkal. Már amikor én játszottam, akkor is voltak páran, és ők elcsábítottak másokat is.”

Többször kiemelte, mennyire nem ért egyet az azonos neműek gyerekvállalásával sem, Casey Dellacquának, a főként párosban nagy karriert befutott ausztrál teniszezőnek, például nem egyszer üzent nyilatkozataiban: “Személy szerint semmi problémám Casey Dellacquával vagy a »párjával«. Szomorúsággal tölt el, hogy ezt a gyereket megfosztották egy apától.”

 

Margaret Court

 

Az e hét hétfőn elkezdődött Australian Open első napján szivárványzászlóba öltözött drukkerek tüntettek a torna egyik stadionjában. A szóban forgó pálya 2003 óta Margaret Court nevét viseli, azóta azonban többször felerősödtek az átnevezésére felszólító hangok. Legutóbb tavaly nyáron volt csúcson a névváltoztatásért folytatott kampány, miután Court úgy nyilatkozott, bojkottálja a Quantas légitársaságot, mert az támogatja az azonos neműek házasságát. A stadion vezetősége Twitteren reagált: nem támogatják Court kommentjeit, a teniszben elért sikerei miatt viselik a nevét, és az egyenlőséget, sokszínűséget és befogadást tűzik zászlajukra.

 

LMBTQ teniszezők és fogadtatásuk napjainkig

Bár a WTA-nak, több más sportszervezettől eltérően, nincs szivárvány-kezdeményezése, a közösség a WTA fennállása óta jelen van a teniszben. Például a női tenisz volt az első profi sportág, mely nyitottá vált a transznemű sportolók felé is. 1977-ben a New York-i Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta Renée Richards ügyét, amelyben beperelte az amerikai teniszszövetséget, mert eltiltották az egy évvel korábbi versenyeken való indulástól.

 

Renée Richards

 

Az első leszbikus teniszlegendák, Navratilova és King után, a ‘90-es és 2000-es években Gigi Fernándeznek (kétszeres páros olimpiai bajnok, egykori páros világelső) és a kétszeres Grand Slam-győztes Amélie Mauresmonak drukkolhattunk.

Mauresmo 19 évesen, élete első Grand Slam döntője előtt coming outolt, miután az Australian Open elődöntőjében megverte a világelső Lindsay Davenportot. Nem mindenkitől kapott elismerést, sőt, pályatársai kifejezetten sértően jellemezték. Davenport úgy nyilatkozott, hogy olyan volt Mauresmoval játszani, mintha egy fiúval játszana. Martina Hingis, aki végül megverte Mauresmot a döntőben, egyetértett: “ő félig férfi”.

 

Amélie Mauresmo

 

Míg az utóbbi években más sportág női sztárjai sorra coming outolnak (pl. foci, kosárlabda, kézilabda), a tenisznek Mauresmo 2009-es visszavonulása óta igazán nagy (legalábbis nyíltan) leszbikus sztárja nincs.

Akad azért néhány felvállaltan meleg játékos ma is a profik között, mindenképpen több, mint a férfiaknál, ahol ez a szám kereken nulla. A világranglista legmagasabb helyén álló leszbikus teniszező a svéd Johanna Larsson a maga 83. helyével. Larsson hosszú halogatás után tavaly vállalta fel leszbikusságát, és egy interjúban arról beszélt, mennyire félt attól, hogy a szponzorok elpártolnak tőle.

Sőt, jegyespárja is van a sportágnak: tavaly jegyezte el egymást Tara Moore (404.) és Conny Perrin (195.), akik, ha csak tehetik, együtt indulnak a páros versenyeken. Ők csak pozitív visszhangokról tudnak beszámolni a játékostársak és a szervezetek részéről egyránt: “Mindenki támogató, és többen kérdezik, hogy mikor lesz az esküvő, jöhetnek-e ők is.”

 

Tara Moore és Conny Perrin

 

Moore szerint manapság az embereket már nem érdekli annyira, ki kivel van együtt: “Én nagyon nyíltan kezelem az ilyesmit, így is szeretném, mert akkor az embereknek kevésbé jut eszükbe a hátunk mögött pletykálni. Ha kérdésük van, kérdezzenek engem. Nem akarom, hogy azt higgyék, félek, szomorú vagy dühös vagyok emiatt. Mi nagyon nyíltan élünk. Ettől még semmiben nem különbözünk másoktól.”

Ne maradj le!

Automatikus email értesítést kapsz új cikkeinkről, ha megadod az email címed.

Feliratkozás előtt kérünk, olvasd el Adatkezelési tájékoztatónkat

Szerző