Az októberre, vagyis a nemzetközi coming-out hónapra készülődve, hadd mutassuk be nektek Olenát Odesszából, aki arról mesélt nekünk, hogy Ukrajnában még mindig nagyon veszélyes, és nem is feltétlenül járható út az előbújás. Ő mégis megtette – halljuk, miért!

 

Mondj, kérlek, pár szót magadról bevezető gyanánt!

A nevem Olena Hanich, egy LMBTQ+ aktivista vagyok Ukrajnából. 2015 óta dolgozom a „Meleg Szövetség Ukrajna” nevezetű szervezetnél, 2016 óta pedig az Odessza Pride szervezői gárdájának is tagja vagyok (mert Odessza a szülővárosom). Fontos része az életemnek az LMBTQ+ jogok nyílt támogatása, és az ukrajnai helyzet javítása.

 

Milyen az ukrajnai LMBTQ+ helyzet manapság?

Ukrajna változatlanul egy nagyon homofób ország, bár be kell vallani, sokat javult az LMBTQ+ emberek helyzete az elmúlt években. 2012-2013-ban rendszeres volt, hogy fiatalokból álló, LMBTQ+-ellenes (tipikusan szélsőjobbos) csoportok tettlegesen felléptek LMBTQ+ emberek ellen. Ebből az időszakból származik a „meleg szafari” kifejezés, ami azóta is gyakran használatos. Jelenleg azt azért nem mondanám, hogy még mindig „vadásznak” a melegekre és a leszbikusokra, de a társadalmi szintű homofóbia még mindig nagyon magas. Például, az egy viszonylag bevett szabály, hogy egy leszbikus nem fogja kitenni a barátnője képét a munkahelyi asztalára, mert nem biztonságos. Túl nagy a rizikó, hogy a kollégák kiközösítik. Ehhez hasonlóan azt is nehéz elképzelnem, hogy egyetemi körökben előbújjon valaki leszbikusként, hisz nem lesz támogatása. Persze ismerek kivételeket, de ezek inkább különleges sikersztorik, mint az általános helyzet.

Ukrajnában nincs semmi törvény vagy akár törvényjavaslat, amely az azonos neműek házasságát vagy élettársi kapcsolatát legalizálná, vagy amely az LMBTQ+ emberek elleni bűncselekményeket rendszerszinten büntetné. Kizárólag a Munkatörvénykönyvben szerepel a szexuális orientáció vagy a társadalmi nem, mint fogalom: ami azt jelenti, hogy egyedül munkahelyi kontextusban részesülnek jogi védelemben a nem-heteroszexuális emberek. Ezzel együtt továbbra is gyakori, hogy melegeket és leszbikusokat kirúgnak a munkahelyükről egy-egy előbújás vagy előbújtatás után, egyszerűen csak más lesz a hivatalos ok. Ez a jogi hézag pedig oda vezet, hogy egyértelműen homofóbia - vagy transzfóbia - vezérelte diszkriminációs esetek és gyűlöletbűntények kezelése problémákba ütközik, vagy meg sem történik.

 

Milyen a helyzet szülővárosodban, Odesszában? Ez Ukrajna egyik legnagyobb városa, ha jól tudom.

Így van, az ötödik legnagyobb. Múlt hónapban zajlott a 4. Queer kulturális fesztivál, az úgynevezett Odessza Pride, amely a Pride felvonulással zárult. Az odesszai Pride-on keresztül, szerintem, tökéletesen nyomon lehet követni a városban zajló társadalmi és politikai változásokat az LMBTQ+ ügyek tekintetében. Az első Odessza Pride 2015-ben került megrendezésre, ahol nekem és a többi résztvevőnek egy csomó akadállyal kellett szembenéznünk. Például, a felvonulást betiltották, a hotelek az utolsó pillanatban lemondták a vendégek szobáit, a főbérlők, akikkel korábban már leegyeztették a szobakiadás feltételeit, névtelen fenyegető levelek hatására visszaléptek, és a többi.

Idén, be kell vallanom, a rendőrség nagyon jó munkát végzett. Hatékonyan biztosították a helyszíneket és a résztvevők biztonságát. Mint a szervezők egyike, a helyi hatóságokat is meg kell dicsérnem, hisz nyitottnak bizonyultak a párbeszédre. A jobboldali radikális csoportok is halkabbak voltak idén, kevesebb képviselő szólalt fel az esemény ellen. Ezek a változások mind nagyon jelentősek számomra, de ettől még sajnos nem állíthatom, hogy Odessza nyitott az LMBTQ+ emberekre. A tisztviselőknél már több nyitottságot tapasztalok, amikor emberi jogi ügyekről van szó, de összességében a társadalom nem elég rugalmas egyelőre. Tavaly két barátomnak kellett emigrálnia, mert a rendőrség nem volt hajlandó kivizsgálni az ellenük irányuló támadásokat, pedig egyértelmű volt, hogy további fenyegetések várhatóak.

 

Ezt szomorú hallani. Ezek után aggódva kérdezem, lehet-e közösségi életről beszélni Odesszában, akár LMBTQ+ emberek számára, akár konkrétan leszbikusoknak*?

Kevés biztonságos tér van LMBTQ+ emberek számára mind Odesszában, mind Ukrajna többi részén. Sosem érezhetjük magunkat teljesen biztonságban, bujkálnunk kell állandóan. Épp ebben a hónapban nyitotta meg a „Meleg Szövetség Ukrajna” az LMBTQ+ közösségi központját, a „Queer otthont”. A cél az, hogy lehetőséget biztosítson leszbikus és egyéb nem-heteronormatív emberek számára, hogy beszélgessenek, szocializálódjanak, fejlesszék magukat.

Odessza dél-Ukrajna turisztikai központja, de sajnos csak heteroszexuális emberek számára. Csak egyetlen meleg klub van a városban, és ez elég férfi-központú. Leszbikusok számára sajnos nincs semmi. Néhányan azt mondják, hogy egy átlagos odesszai night club is elég, hisz toleráns, de az biztos, hogy ha lemegyek a barátnőmmel, vagy megnéznek, vagy meg is környékeznek minket.

Így elég nehéz lehet egy out-leszbikusnak Odesszában. Te miért döntöttél úgy, hogy előbújsz?

Amikor előbújtam, 30 éves voltam, és tudatos döntés volt részemről. Talán, ha 19 éves lettem volna, vagy egy nyitottabb és toleránsabb országban élnék, minden más lett volna. Igazából a körülmények miatt nincs is igazán vicces coming out sztorim. Amikor eldöntöttem, hogy előbújok, tisztában voltam vele, hogy a társas kapcsolataim, a barátaim nagy része a múlté lesz. De nem bántam meg a döntést, mert ez adta meg a lehetőséget számomra, hogy szabad és boldog lehessek. Mindemellett a szüleim mellettem állnak, és ez rengeteget jelent nekem.

Ne maradj le!

Automatikus email értesítést kapsz új cikkeinkről, ha megadod az email címed.

Feliratkozás előtt kérünk, olvasd el Adatkezelési tájékoztatónkat

Szerző