Nem egy cikkben írtunk már arról a qLiten (például itt, itt, itt és itt), hogy egyre több és többféle LMBTQ karaktert látunk a filmekben és sorozatokban, és ennek nagyon örülünk; érdemes azonban  azt is megnézni, hogyan ábrázolják őket, milyen történeteket kapnak, és mi a vége ezeknek a történeteknek. Sorozatos és filmes spoilerekkel teli cikk következik.

Bury Your Gays, vagyis temessük el a meleg karaktereket. Természetesen nem felszólításról van itt szó (legfeljebb szarkasztikusan), inkább megfigyelésről: hiába fejlődött nagyon sokat a tévé és a film sokszínűség szempontjából, még mindig rengetegszer előfordul, hogy az LMBTQ szereplők bizony nem érik meg a történet végét, vagy legalábbis nem boldogan.

A The Hollywood Reporter egy 2016-os cikkében Dorothy Snarker idéz egy statisztikát, ami szerint a tévésorozatokban közel 200 leszbikus vagy biszexuális visszatérő karakter halt meg, happy end viszont kevesebb, mint 20 párnak jutott.

Ha máshol nem, irodalomórán valószínűleg mindenki hallott a toposzokról: ezek visszatérő motívumok, közhelyek, klisék, amik különböző művekben ugyanúgy, vagy hasonlóan jelennek meg. Ilyen toposz például a teljesen átlagos fiú (ritkábban lány), aki valójában persze nem átlagos, hanem az egész világot megmentő hős: Neo, Luke Skywalker, Harry Potter és Katniss Everdeen mind ilyenek.

Ilyen toposszá vált az is, hogy megöljük a meleg karaktereket a sorozatokban. A 2015/16-os amerikai sorozatévadban egyetlen hónap alatt haltak meg leszbikus nők a Jane the Virginben, a The 100-ben, a Magiciansben és a Walking Deadben is. Négy elég különböző sorozat, teljesen más karakterekkel, akik más módon és más okból haltak meg, az esetek sűrűsége azonban mégis behozta a köztudatba az LMBTQ karakterek halálozási rátáját, és ezzel együtt a Bury Your Gays kifejezést.

Fontos megjegyezni, hogy egy a karakter halála önmagában nem probléma heteroszexuálisként ugyanúgy nincs garancia a boldog végkifejletre inkább a halálok módja, mennyisége és üzenete a lényeg. Kinek a történetét viszi előre a halál? Volt értelme meghalnia? Méltó módon halt meg?

Mindannyian szeretnénk, ha találkozhatnánk minket reprezentáló, hozzánk hasonló karakterekkel, de felmerül a kérdés: beljebb vagyok-e bármennyivel is, ha csak olyanokkal tudok azonosulni, akiknek a története értelmetlen halállal és gyásszal végződik?

A másik nagyon fontos szempont, hogy ha meg is hal valaki, kik maradnak életben körülötte. LMBTQ karakterek még mindig elsöprő többségben mellékszereplők - így egy leszbikus vagy meleg karakter halála azt is jelenti, hogy az életben maradó, és általában főszereplő hetero karakter kap ezzel egy újabb réteget, az ő történetéhez ad hozzá ez a halál, szegény megboldogult leszbikusra meg szeretettel emlékszünk, már ha emlékszünk.

Ahogy Snarker cikke említi, az LMBTQ nézők eleve jóval kevesebbszer látják viszont saját magukat a képernyőn. Ugyan ez az arány egyre javul, de elsöprő többségben halállal vagy boldogtalansággal végződnek a meleg karakterek történetei, szóval ez a fajta reprezentáció akár ártalmas is lehet, főleg a fiatal nézők világról alkotott képére.

Jó hír viszont, hogy egyre többen vannak, akik odafigyelnek ezekre a rajongói panaszokra. Jason Rothenberg, a The 100 írója posztolt egy hosszú bocsánatkérést Lexa halálát követően, és az évadzáróra visszahozta a karaktert egy igazán méltó búcsúra. Mindenkinek a személyes ízlésén múlik, hogy mennyire érzi ezt megfelelő lépésnek, mert a problémát nem oldja meg; de ahogy az LMBTQ karakterek száma rohamosan nő, legalább reménykedhetünk abban is, hogy a reprezentáció minősége is javulásnak indul.

Ne maradj le!

Automatikus email értesítést kapsz új cikkeinkről, ha megadod az email címed.

Feliratkozás előtt kérünk, olvasd el Adatkezelési tájékoztatónkat

Szerző

Kommentek

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>