“Melyik leszbikus bárban találkozzunk a lányokkal?” “Menjünk a törzshelyünkre, odafelé útba esik a leszbikus szexshop, ahová épp megjött a rendelésem.” “Oké, aztán megnézzük a neten a leszbikus utakat, amikről meséltem, hogy az egyik utazási iroda szervezi őket?”  Annak, hogy a fenti párbeszéd ma Magyarországon elhangzik, meglehetősen kicsi a valószínűsége.

Míg Budapesten a meleg férfiak számtalan nekik szóló szolgáltatás közül választhatnak - legyen szó bárról, szórakozóhelyről, szaunáról, de akár fehérneműüzletről vagy szexshopról -, meglehetősen nehéz dolga van az egyszeri leszbikusnak*, ha dedikáltan nőknek szánt bárba, szórakozóhelyre, étterembe szeretne menni, vagy bármilyen kimondottan rá szabott szolgáltatást szeretne igénybe venni. Bárcsak Bár, Vis Major, Pepita Ofélia... mi a közös bennük? Egyrészt az, hogy mindegyik egy leszbikusoknak* szánt vendéglátóipari egység neve. A másik pedig, hogy már mind bezárt.

Mi, magyarok nem vagyunk kivételes helyzetben. Még olyan, a melegek fellegvárának tekintett városokban is felmerül ez a probléma, mint pl. San Francisco vagy New York. A leszbikus* bárok, szórakozóhelyek száma folyamatosan csökken a világ számtalan nagyvárosában, míg a meleg férfiaknak szánt helyek élnek és virulnak. Az érintett bártulajdonosok és vállalkozók túlnyomó többsége szerint a leszbikusok* nem tudnak vagy nem akarnak annyit költeni, hogy a szolgáltatóknak megérje számukra fenntartani a helyeket.

Mi, a qLitnél összegyűjtöttünk néhány lehetséges okot, ami szerepet játszhat ennek a szomorú trendnek a kialakulásában. Természetesen mi sem tudhatjuk biztosan, hogy melyik milyen mértékben járul hozzá a jelenlegi magyarországi helyzethez. Ezzel együtt

nem titkolt célunk, hogy az esetleges okok feltárásával megnyissuk az utat a változás előtt.

A közösséghez tartozás élménye szerintünk nagyon sokat hozzá tud adni az egyén boldogságához. Ezért úgy gondoljuk, hogy ha lennének olyan közösségi terek, ahol együtt lehetünk és jól érezhetjük magunkat, illetve olyan szolgáltatások, amelyeket kifejezetten a mi igényeinkre szabtak, az nagyban segítené a magyar leszbikus közösségi élet fejlődését, és ezáltal a közösség tagjainak személyes jóllétét is. A jó hír pedig, hogy az összegyűjtött indokok fényében nem is tartjuk reménytelennek a megvalósulását.

Vizsgálódásunk során számos cikket és kutatást olvastunk végig. Forrásaink elsősorban az USA-beli helyzetre vonatkoznak, de úgy gondoljuk, hogy az egyes tényezők a magyar helyzetre vonatkoztatva is megállhatják a helyüket.

 

1. Egyre növekvő elfogadottság

Bár furcsán hangzik, éppen a leszbikusok* iránti általánosan növekvő elfogadottság lehet az egyik ok, ami csökkentheti a nekik szánt helyek fenntarthatóságát. Hogy miért?

 

Nem feltétlenül érezzük szükségét, hogy láthatatlanok legyünk

Leszbikusként* kevésbé érezzük szükségét, hogy elbújjunk a kíváncsi tekintetek elől, hiszen ma már nem feltétlenül minősül polgárpukkasztásnak, ha két nő nyilvános helyen megfogja egymás kezét. A meleg férfiak elfogadása még sajnos nem tart itt. Ez is közrejátszhat abban, hogy ők szívesebben járnak a dedikáltan nekik fenntartott helyekre, mint a leszbikus* nők.

 

A fiataloknak végképp természetes a leszbikusság

A milleniumi generáció Lady Gagán, Ellen Degeneresen és Miley Cyruson nőtt fel, ezért nekik már teljesen természetes a sokszínűség és annak elfogadottsága. Mivel ők a saját bőrükön már nem érezték, milyen titkolózva vagy esetenként kirekesztve, megbélyegezve élni, ezért sokszor kevésbé érzik szükségét ilyen típusú helyek létezésének, és nincs meg bennük az a fajta tudatosság sem, hogy jelenlétükkel, fogyasztásukkal támogassák azokat a helyeket, amelyek a leszbikus* közösség számára jöttek létre.

 

2. Gazdasági szempontok

Számos olyan gazdasági tényező és trend van, amit érdemes górcső alá venni, mivel befolyásolhatják a leszbikusok* költési szokásait.

 

Anyagi helyzet

Szomorú tény, hogy a nők átlagosan 20%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Ha alaposabban megvizsgáljuk a statisztikákat, azt az érdekes adatot láthatjuk, hogy a leszbikusok* átlagosan 9%-kal többet keresnek, mint a hetero nők - de természetesen még így is messze elmaradnak a férfiaktól. A leszbikus* nőknek azzal együtt is nehezebb karriert építeniük, mint a férfiaknak, hogy valamivel többet keresnek, mint a hetero nők, hiszen a munkahelyi nemi diszkrimináció őket is érintheti. Ebből következik, hogy a leszbikusoknak* kevesebb elkölthető pénzük van, mint a (meleg vagy hetero) férfiaknak, ezért kevesebbet tudnak fogyasztásra, szórakozásra is áldozni.

Hozzá kell azonban tenni, hogy maguk a kutatók is elismerik, hogy nehéz erről a témáról megbízható információt kapni. Ráadásul a kutatások az USA-ban és Nyugat-Európában készültek, tehát nem tudjuk, hogy mennyire tükrözik a magyar viszonyokat. 

 

A reklámok kevésbé buzdítják fogyasztásra a leszbikusokat

Ha végignézünk egy reklámblokkot a tévében, vagy végiggörgetünk egy online portált és megnézzük a megjelenő hirdetéseket, akkor látni fogjuk, hogy minden hirdető és minden reklámüzenet heteronormatív alapra építkezik. Ne rettentsen el senkit ez a szó! Arról beszélünk, hogy minden üzenet és annak megjelenítése azokra a jól ismert sémákra épít, amiben az ismerkedés, a szerelem mindig férfi-nő viszonylatban valósul meg. Amiben a család egy férfiból, egy nőből és a gyerekekből áll, és ahol a specifikusan LMBTQ+ embereket érintő kérdések, problémák nem jelennek meg.

A leszbikus nők, mint leszbikus nők nincsenek megszólítva, míg a hetero nők, mint hetero nők folyamatosan bombázva vannak a reklámipar legkülönbözőbb üzeneteivel (amelyek sok esetben arról szólnak, hogy hogyan vívják ki a férfiak tetszését). Nem szabad lebecsülni ennek a jelenségnek a hatását az emberek fogyasztási szokásaira nézve. Abból, hogy a leszbikusok* nincsenek annyira fogyasztásra buzdítva, következhet, hogy végül a fogyasztói társadalmon, a fogyasztói kultúrán is inkább kívül maradnak, mint a férfiak vagy a hetero nők.

3. Kulturális, szocializációval összefüggő okok

A fent már említett szempontoktól nem lehet teljesen különválasztani a kulturális és szocializációval összefüggő okokat, mivel azonban egy kicsit más szemszögből közelítik meg a témát, úgy gondoljuk, érdemes külön kivesézni őket.

 

Kevésbé szocializálódtunk fogyasztásra, mint a meleg férfiak

A meleg férfiak szocializációjuk során gyakran találkoznak a divattal, a lakberendezéssel, a „trendi” dolgokkal. Mindenki ismeri a sztereotípiát, miszerint a meleg férfiaknak kiváló az ízlésük és imádnak vásárolni – még ha ez nem is feltétlenül igaz, ez az elvárás sokakban megvan a meleg férfiak felé.

A leszbikus* nők többnyire takarékoskodásra szocializálódnak. Ez természetesen nem független a fentebb tárgyalt bérkülönbségektől, valamint a reklámcélcsoportokból való kimaradástól sem.  Bár már-már elismerésre méltó dolog a mai világban kivonódni a fogyasztói társadalom nyomása alól, ez a trend nem kedvez annak, aki leszbikusok* számára szeretne szolgáltatást üzemeltetni, és ebből meg is szeretne élni.

 

Szeretünk elvonulni a barátainkkal

A kereskedelmi egységek helyett jelenleg alternatívát jelentenek a zártkörű, közeli barátaink részvételével szervezett események, házibulik, kirándulások. Természetesen ez is kapcsolódik a fentiekhez (anyagi lehetőségek, szocializáció).

 

Ha párra lelünk, elvonulunk a világtól (Figyelem! Durva sztereotípia következik!)

Van ez a közismert vicc: „Mit visz a leszbikus a második randira? Bőröndöt.” Ez természetesen általánosítás, de talán mindenki ismer olyan leszbikus párt, amelynek tagjai rögtön kapcsolatuk elején mélyen elköteleződtek egymás iránt, és azóta igen nehéz őket rábírni a személyes találkozásra, mert szívesebben vannak otthon kettesben. A meleg férfiakról nem gyakran hallani ilyen viccet. Tehát kellő komoly(talan)sággal kezelve, ez is egy megfontolandó érv lehet.

 

Az online ismerkedés elterjedése

A randiappok térhódításával már nem feltétlenül kell elhagyni az otthonunkat, ha ismerkedni szeretnénk. Természetesen ez nem csak a leszbikusokra igaz, de úgy látszik, a meleg férfiakat kevésbé tartja a négy fal között ez a tény.

 

Van remény!

A fentiek alapján azt gondoljuk, hogy 

az, hogy nincsenek leszbikusoknak* fenntartott szolgáltatások, nemcsak problémaként fogható fel, hanem kihívás és lehetőség egyszerre, hiszen kiaknázatlan piaci potenciált rejthet magában egy olyan réteg, amit eddig kevesen próbáltak megszólítani.

Szerencsére vannak már olyan üzleti vállalkozások, amelyek példát mutatnak ebben, és reményt adnak, hogy megfelelő stratégia és kommunikáció használatával mind a szolgáltató, mind a célcsoport elégedett lehet. Az egyik példa a Subaru autómárka, amely az egyik első vállalat volt, ami reklámkampányaival a leszbikusokat* célozta. Annyira sikeres volt ez a megközelítés, hogy a kampány hatására az eladott Subaruk száma drasztikusan megemelkedett.

A másik példa a Los Angelesben nemrég startolt Partheneia nevű, leszbikusokat célzó utazási iroda, ami a “kapcsolódásra” fekteti a hangsúlyt, azaz arra, hogy a leszbikus* nők intim, meghitt, barátságos környezetben tölthessenek időt, miközben lehetőségük nyílik a közösség részévé válni.

Azt gondoljuk tehát, hogy a megfelelő üzleti stratégia kialakításával a leszbikusok* számára is létrejöhetnek azok a helyek, szolgáltatások, üzletek, amelyeket magukénak érezhetnek, és amelyek hosszú távon szolgálhatnák a közösséget.

Ne maradj le!

Automatikus email értesítést kapsz új cikkeinkről, ha megadod az email címed.

Feliratkozás előtt kérünk, olvasd el Adatkezelési tájékoztatónkat

Szerző

Kommentek

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>