„Na és milyen Magyarországon élni?” „Szar” – érkezik a rövid, lényegre törő válasz, amikor külföldi barátaink érdeklődnek. Mert hát mi magyarok imádunk panaszkodni. Sőt, gyakran az a benyomásom, egyenesen illetlen dolog elégedettnek lenni ebben az országban. Pláne, ha az ember valamilyen kisebbség tagja.

De valóban olyan rossz (leszbikusként*) Magyarországon? Tényleg annyival jobb, szebb, könnyebb (satöbbi) máshol élni? Jó, talán, nem bárhol máshol, de tőlünk nyugatra.

Szeretem fenntartásokkal kezelni az efféle (vagy bármiféle) általánosításokat; érdemes kicsit utánajárni a kérdésnek, mielőtt levonjuk a (sokszor negatív) következtetéseinket. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy indítunk egy havi rendszerességű interjú-sorozatot, hogy reálisabb képet kapjunk arról, milyen a világ egyes tájain leszbikusként* élni.

Minden hónapban egy Magyarországon kívül élő (tipikusan nem magyar) leszbikus* társunkat fogjuk kérdezgetni arról, hogy milyen az élet arrafelé, bemutatván a politikai-jogi kereteket, a közösségi életet és a kulturális hátteret. Az interjú, természetéből adódóan, személyes – a lányok nevüket és arcukat is adják a válaszok mellé –, de törekszünk rá, hogy az adott ország és város helyzetét objektíven tárjuk elétek.

Mariana és Aryadne, egy brazil pár Curitibából vállalkozott az első interjúra. Néhány éve Mari Magyarországon töltött pár hónapot egy egyetemi csereprogram keretein belül. Úgy elbűvölte Budapest, hogy idén ősszel Aryadnét is elhozza hozzánk Európa-túrájuk alkalmából.

De most rajtunk a sor: mi utazunk el előbb hozzájuk, Curitibába. Halljuk, milyen Brazíliában élni leszbikusként!

 

Köszi, lányok, hogy elfogadtátok a felkérést első interjúnkra! Kezdhetjük egy rövid bemutatkozással?

Mariana: Mariana Emiko Limas a nevem, 26 éves kémikus vagyok. Imádok sportolni. Brazíliában élek a barátnőmmel és 3 cuki cicával.

Aryadne: Én pedig Aryadne Ronqui vagyok, szintén 26 éves. Újságíróként és íróként dolgozom. A hobbim a mozi és a művészet bármilyen formája. Ahogy Mari mondta, 3 macskánk van (a képen még csak kettő).

Pontosan hol éltek?

M&A: Mindketten Brazíliából, Curitibából származunk és itt élünk. Curitiba egy nagyváros Dél-Brazíliában. Általában az emberek Rióra asszociálnak, amikor Brazíliáról van szó, de az igazság az, hogy az ország hatalmas és Curitiba például sokkal konzervatívabb.

Hogyan foglalnátok össze az LMBTQ+ közösség helyzetét Brazíliában? Milyen LMBTQ+ emberként Brazíliában élni?

M: Én úgy látom, hogy itt Brazíliában egyre elfogadottabb az LMBTQ közösség. Persze még mindig rengeteg az előítélet, az erőszak és a tudatlanság. De úgy általában az emberek egyre inkább tiszteletben tartják a szerelmet és az alternatív életmódokat.

A: Igen, de én továbbra is azt mondanám, hogy Brazília veszélyes hely. A vallás miatt tele vannak az emberek előítélettel, gyakorlatilag mindennel szemben. Igaz, hogy az LMBTQ+ embereknek vannak jogaik, például házasodhatnak, de olyan komoly a megbélyegzés, hogy ki is rúghatnak, sőt meg is ölhetnek.

Ha Brazília ennyire veszélyes, az LMBTQ+ emberek nem bújnak elő? Vannak nyíltan meleg közéleti személyek?

M: Igen, vannak! Például Fernanda Gentil (sportriporter), Luis Gustavo (humorista), Larissa França (röplabda játékos) vagy Marco Nanini (színész)...

Ez ígéretes. Említettétek a jogokat, tehát az azonos neműek házassága legális?

A: Igen, legális. De szerintem ez államonként változik Brazílián belül. Van, ahol csak egy papírt kapsz, van, ahol rendesen házasodhatsz.

Jól hangzik! Most beszéljünk a szivárvány-családokról! Van rá mód hivatalosan, hogy közösen vállaljatok gyereket? Lehettek mindketten elismert szülei?

 M: Igen! A gyermek igazolványában mindkét szülő neve szerepelhet.

Az örökbefogadáshoz csak ezt a néhány szabályt kell betartani:

  • legyél legalább 18 éves, mindegy a házassági állapotod (bizony, egyedülállók is örökbe fogadhatnak)
  • legyen legalább 16 év különbség a gyermek és közted
  • ne legyél a gyermek testvére vagy őse
  • ha valakivel együtt szeretnél örökbe fogadni, legyetek házasok, vagy éljetek stabil párkapcsolatban

A: Nos, legálisnak legális, de azt ki kell hangsúlyozni, hogy borzasztó macerás örökbe fogadni, gyakorlatilag bárkinek, de pláne egy meleg párnak. Egy csomó hatósághoz el kell menni, még ügyvéd is kellhet. Mind az előítélet miatt. Az emberek nem hiszik, hogy a gyermek egészséges körülmények közt nőne föl.

M: Akárhogy is, én ismerek egy párt, akik nemrég fogadtak örökbe egy kisfiút.

Most nézzük a munka frontot! Mennyire szokványos a munkahelyen LMBTQ+ emberekkel találkozni?

A: Ahol én dolgozom, ott elég gyakori. De ez meleg, leszbikus és biszexuális emberekre értendő. Szerintem transz- és nem-bináris embereknek jóval nehezebb a helyzete.

És mi a helyzet a magánélettel? Például ha új társaságba mentek, mennyire lehet LMBTQ+ témákról beszélni?

M: Általában, ha a barátnőmmel érkezem, úgy mutatkozom be, hogy ő itt a párom, és akkor az emberek elkezdenek mindenfélét kérdezhetni rólunk (hogy találkoztunk, milyen érzés egy lánnyal élni, stb.). Szóval, elég sima ügy.

Ez tök jó! És általában hol találkoztok emberekkel? Milyen a leszbikus* közösségi élet Curitibában?

A: Kellemes. Vannak meleg ÉS leszbikus helyek is, tehát nem csak külön-külön. Illetve van egy rakás buli, program és ott a Pride is.

M: Igazából, ha jól emlékszem, nincs kifejezetten leszbikus hely. Van persze egy csomó meleg klub, de általánosságban ezek többnyire férfi-központúak.

Akkor hogy ismerkednek a leszbikusok*? Milyen randi appok vagy oldalak népszerűek a helyi leszbikusok* körében?

M&A: Tinder és Wapa.

A Tinder Magyarországon is tarol; mi is írtunk már róla. Nos, összefoglalva: a Curitibában élő leszbikusok házasodhatnak, a közvetlen környezet elfogadó, van közösségi élet és úgy általában nem nagy ügy az előbújás. Ez mind tök jó, de korábban utaltatok az erőszakra. Milyen gyakoriak a melegek elleni bűntények?

 A: Nagyon gyakoriak. Ahogy korábban említettem, ebben az országban az erőszak mindennapos. Curitiba ráadásul különösen konzervatív és veszélyes városnak számít Brazílián belül. A leszbikusok irányában ugyan ott van a fetisizmus – vagyis, hogy két nő együtt izgató, tehát elfogadottabb, mint két férfi együtt – , attól még ott van az előítélet…

Tehát akkor végülis milyen Curitibában élni? Javasolnátok más leszbikusoknak*, hogy meglátogassák a várost, vagy netalán kiköltözzenek? Ha igen, várunk pár tippet.

A: Gyerekként imádtam itt élni, de már nem. Rossz érzés olyan helyen tölteni a mindennapjaimat, ahol ennyire veszélyes, különösen a magamfajta ember számára. Curitiba egy vakációra remek. Gyönyörű a város, különösen tavasszal és ősszel. Mindig vannak események és sok mindent lehet csinálni. De arra, hogy itt éljetek, arra nem jó: veszélyes, egészségtelen, boldogtalan. Amint lehetőségem lesz, én is lelépek.

 

Köszönjük, lányok. Találkozunk ősszel Budapesten!

 

Curitiba, egy Budapest-méretű nagyváros, nincs messze Riótól, az LMBTQ+ közösség nagy kedvencétől. Mégis, mint kiderült Aryadne és Mari beszámolójából, nem túl barátságos hely leszbikusok* számára.

Brazíliában, vagy konkrétabban Curitiba államában (Paranában), legális az azonos neműek házassága és az örökbefogadás. De a jog nem minden és nem is elég. A progresszív törvények ellenére sokkolóan gyakori az LMBTQ+ emberek elleni erőszak.

Pusztán mert a politika jogegyenlőséget hirdet, ha a társadalom nem kész rá, az egyenlőség a négy fal között marad…

De majd szeptemberben folytatjuk a keresést. A következő interjúban Angelát kérdezzük Észak-Carolináról, Amszterdamról és Mallorcáról.

Tetszett a cikk? Kövess minket Facebookon is!

Szerző

Kommentek

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>