Egy sztori arról, amikor a az előbújásra előbújás a válasz.
Ragyogó napsütés volt aznap, a levegő úgy izzott, akár bennem a kérdések halmaza. Vajon mit fog szólni? Kitagad? Elfogad? És ha homofób? Hagyjuk, nem mondom el neki. De mi van ha nem lesz több alkalmam? Elüti egy autó, és én élhetek életem végéig azzal a marcangoló érzéssel, hogy nem tudta, ki a testvére. Úristen, miket gondolok. Megmondom és kész, ilyen egyszerű.
- Tesóm, muszáj beszélnünk, van valami, amit tudnod kell.
Ekkor Zara szemei kikerekedtek, majd lázas kérdezésbe kezdett.
- Drogoztál?
- Dehogyis!
- Akkor lefeküdtél valakivel?
- Tesóm, nem lenne jobb megvárni, míg nagy nehezen kinyögöm?
- Jhaj, Hugicám, mondd már, terhes vagy?
Itt majdnem hangos nevetésbe kezdtem, de eluralkodott rajtam a stressz.
- Nem, az van, hogy...
...most kell megmondanom, de hogy? Leszbikus vagyok? Nem szeretem a fiúkat? Vagy mi lenne, ha kíméletes lennék, és hagynék reményt. Igen, ez jó lesz
- Szóval Zara. Az van, hogy lehet, hogy a lányokhoz is vonzódom.
Ekkor Zara szájában megállt a cigaretta füstje is, szemei kikerekedtek, tekintete bambán meredt előre. Jó,rendben, akkor most ő sztrókot kapott. Majd egy nagy nevetés, Zara kitört:
- Nem baj Hugicám, én is!
Ezután a sztrók rajtam ütött ki. Köpni nyelni nem tudtam, de életem egyik legjobb coming outja volt.
Ezt követően Zara férje hazaért,és az egész beszélgetésről semmit sem sejtve, mosolyogva megkérdezte Zarától:
- Na, elmondta a tesód, hogy leszbikus?
Lili
