Inspiráló Világ

A szomszéd fűje mindig zöldebb? – Interjú a leszbikus* zenéről

Ebben a hónapban egy igen különleges vendéget mutatunk be a qLit közönségének. Ezúttal interjúalanyunk egy leszbikus énekesnő, aki nem csak azért lenyűgöző, mert szivárványos gitárral lép színpadra, hanem mert már valódi rocksztár, hisz Miley Cyrus, Carly Rae Jepsen, DJ Marshmello és Rita Ora társaságában is zenélt már. Fogadjátok izgalommal Michit!

 

Szia, Michi! Nagyon örülünk, hogy végre bemutatkozol a magyar leszbikus* közönség előtt is. Mesélj egy kicsit magadról!

A nevem Michelle Raymond, de mindenki Michinek hív. A virginiai Chesterből származom; indie-pop zenész vagyok. Nem annyira régen átköltöztem Európába, egész pontosan Spanyolországba, hogy elvégezzem a Nemzetközi Szórakoztató- és Zeneipar mesterszakot (a valenciai Berklee College of Music-ban). Pár hónappal ezelőtt megkaptam a “Kimagasló nők ösztöndíja” nevezetű díjat, amelyet minden évben csak egy nőnek ítélnek oda, és az a pláne ebben a megtiszteltetésben, hogy személyes mentorom lett Yvette Noel-Schure (vagyis Beyoncé publicistája – igen, AZ a Beyoncé).

 

 

Wow, nincsenek szavaim. Hogy kezdődött ez a sikersztori? Hogy lett belőled zenész?

Pontosan emlékszem rá, mikor vettem először a kezembe egy hangszert: két éves voltam, amikor teátrálisan leugrottam a házunk lépcsőin minigitárommal, majd a térdeimen becsúsztam a nappaliba, ahogy akkoriban a tévében láttam a rocksztároktól. Ez 1989 volt. 30 évvel később úgy döntöttem, lecserélem a családi házunk lépcsőjét (hisz addigra már beláttam, ez egyértelműen a kórházba vezetne) nemzetközi Pride fesztiválok nagyszínapadaira, és 250.000-es nézőközönségre. 

Amint úgy határoztam, hogy teljes állásban a zenének szentelem magam, az előadói karrierem megállíthatatlanul megy előre. Az utóbbi három évben bejártam a világot - kis szivárványos kabala-gitárommal - és 13 országban játszottam. A zeném nehezen sorolható be egy műfaj alá: leginkább talán “indie folk/pop”-nak nevezném. Nagyon izgatott vagyok a legújabb számom, a “Roses” miatt, amit itt Európában írtam, rögzítettem és forgattam.

 

 

Fantasztikus klip! Nem túl gyakori élmény, hogy azonosulni tudunk a zenei videók ábrázolásával; sőt még ritkább, hogy nyíltan leszbikus* zenészeket lásson az ember. Milyen LBTQ+ nőnek lenni ebben az erősen maszkulin és heteronormatív zenei világban?

A láthatóság nagyon fontos az LMBTQ+ közösség, különösen a leszbikusok számára. A 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején, amikor felnőttem, nem nagyon voltak leszbikus referenciaszemélyek vagy példaképek. Emlékszem, amikor a rádióban hallgattam az akkori szerelmes számokat, ugyan erős dalok voltak és jó énekesnők, mivel mind férfiakról énekeltek, nem tudtam velük azonosulni. Aztán amikor 1993-ban Melissa Etheridge előbújt, rádöbbentem, hogy ez a nő nem csak hogy nagyon menő, de attól is zseniális, hogy a zenéjét arra használja, hogy bemutassa egy leszbikus nő élményeit. Bizonyos értelemben az ő történetei és zenéje engem is láthatóbbá tettek.

Mielőtt felfedeztem Melissa zenéjét, kitalált pasikról írtam dalokat. De egyszer csak úgy döntöttem, megírom az első valódi, szívből jövő számomat, a “Change”-et, ami egy fájdalmas viszonzatlan szerelemről szólt, egy másik nő iránt. Két évvel később kiadtam a dalt, ami pedig hab a tortán, egy egész estés filmbe bekerült és az amerikai nemzeti dalszerző versenyen 8. helyezést ért el. Életem egyik legbüszkébb pillanata ez volt: hogy megírtam és kiadtam az első igazi dalomat, ami tulajdonképpen a coming outom is volt leszbikus* előadóként.   

 

 

Ha már feljött a coming out, hadd mondjam el, hogy különösen fontos ez a téma a qLit számára, hisz mindannyian keresztül megyünk rajta és mindannyian megküzdünk vele. Elmeséled, te hogy élted meg?

Mivel az USA déli részén egy konzervatív, munkás közösségben nőttem fel, mondhatjuk, hogy azzal coming outoltam, hogy kitörtem onnan. 2007-ben az egyetemi éveim alatt elég látványosan lettem “leleplezve”. Életemben először elmentem egy leszbikus bárba, amikor is a mikrofonban bemondta a drag queen, hogy kéne a közönségből egy előadó, mert az egyik énekes lemondta a show-t. Feltettem a kezem, ezzel benevezvén az aznap esti versenybe, amit mindenki meglepetésére megnyertem. Kaptam egy csokor napraforgót, lefotóztak, majd letessékeltek a színpadról azzal, hogy másnap megtudom, mi a nyereményem. Másnap aztán minden helyi lapban és médiumban ott volt, hogy egy vidéki, konzervatív, rejtőzködő leszbikus nyerte meg a virginiai Pride fesztivál fő-előadói szerepét.

 

Hát ez elég komoly fordulat. Hogy reagáltál?

Ahelyett, hogy eltitkoltam volna a hírt (ami persze villámgyorsan terjedt a kisvárosi Virginiában), úgy döntöttem, hogy megragadom az alkalmat és felvállalom az LMBTQI+ művész szerepét. Ez persze áldozatokkal járt: egy csomó zenész és manager, akikkel addig együtt dolgoztam, elfordult tőlem. De ez az élmény megtanított arra, hogy kitartsak és megálljak a saját lábamon: hogyan menedzseljem magam, a zeném és a brandem. Szerencsére viszonylag hamar sikerült egy piaci rést lefednem, és ez hihetetlen lehetőségekhez vezetett világszerte: többek között megnyertem egy emberi jogi kampány zenei vetélkedőjét Washington D.C.-ben, illetve olyan nagyra becsült előadókkal énekelhettem együtt, mint Miley Cyrus, Meghan Trainor, Kelly Rowland, Carly Rae Jepsen, DJ Marshmello, Zara Larsson, Icona Pop vagy Rita Ora.   

 

Ha többre vagy kíváncsi, keresd meg Michit a közösségi médián!

 

Íme a csatornái:

Kapcsolódó cikkek

A weboldal cookie-kat használ. Oké Bővebben

X